Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium
VI. osztály története
Így kezdődött. . . Ismét találkoztunk. Előző tanév végén tanáraink azzal a hő óhajjal bocsátottak utunkra, hogy vajha kevesebben térnénk vissza az iskola kebelébe. Hiú példálódzásaik, melyben csábító színekkel ecsetelték a kereskedelmi iskolák előnyeit (hiába, ezek a gimnáziumi tanárok mindig összetartanak), meddőek maradtak. Az „osztálymozgalom statisztikája“ a következő: kimaradtak Horn; ismétlésre bukott Gólián; új fiú —; ismétlő Szeghy. Tehát — 2 + 1 = — 1. Idén kiterjesztették a középiskolás ifjúságra is a leventekötelezettséget. Háromórás munkatöbblet — vegyes érzések az osztály részéről. A végén azonban kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását, mint ahogyan főzik. * * * Reggel nyolc órakor berregni kezd a csengő. (Istenem, de sokan megírták már!) Sok figyelemreméltó dolgot tapasztalhattunk már azelőtt is. A fiúk többsége 3/48 táján érkezik meg, mert ilyenkor még mindig meg lehet csinálni egy elfelejtett leckét, avagy átnézetni osztálytársainkkal a házifeladatot, jó-e? És ilyenkor szokás memoritert ismételni — néha tanulni is. Zsong az osztály, a folyosó. A padok közt 4—5 fiú jár fel és alá, kezükben a magyar költemény, vagy az életvidámság csalhatatlan ellenszere: a szókönyv. Aki az angol vagy német memoriter iránt érdeklődik, tapintatosan kimegy a folyosóra. Reggel érkezéskor szembetűnik az osztály „aszkétája” (Takács Gyula), amint a rajzterem előtti szekrények tetején honoló magányba elvonulva lankadatlan szorgalommal magol. Csöngetés előtt három perccel, — egy perccel sem előbb, egy perccel sem később —, bevonul az osztályba, letelepszik a padba, fejét két kezébe támasztja és egy másik könyvbe mélyed. Csöngetés előtt öt másodperccel kivágódik az ajtó és beliheg Nagy Péter, alias Peti; nagyokat fújva lecsapja táskáját és sapkáját Takács Gyula mellé, átrohan a fogasokhoz, felakasztja kabátját, visszarohan a pádhoz, felkapja sapkáját, közben dühös grimaszt vág (közderültségre), átrobog a fogashoz, rádobja a sapkát a fogasra, a sapka leesik, felemeli, visszaakasztja, átsiet a padjába, belevágja magát nagy szuszogva, és jóakaratú
