Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium
VI. osztály története
32 mosollyal, melybe némi lenézés is vegyül, körültekint az osztályon. Mindezt teszi 5 mp. alatt, ily későn pedig azért, mert messze lakik. Csöngetés előtt két mp-el érkezik Schmidt Gusztáv. Belibeg minden sietség nélkül, leveti kabátját, hóna alá csapja táskáját és rendíthetetlen nyugalommal halad padja felé. Mikor odaér, leteszi a táskát és megfordul, hogy „vigyázz állással köszöntse a tanárt”. Ilyen későn pedig azért, mert közel lakik. Előfordul azonban, hogy a tanuló ifjúság csöngetés után jön két- három perccel. Ilyenkor a hagyományos szerencse úgy intézi a dolgot, hogy a tanár urak megállnak a folyosón beszélgetni, s az ifjú még be tud surranni az osztályba. Fentiek szolgáljanak rövid illusztrálásul a „Fegyelmi Szabályok” 14. pontjához. * * * Idén a második emeleten van az osztályunk. Mivel iskolánk elmaradottsága folytán a tanulók kényelmére még nem vezették be a liftet, bizony elég sokáig tart, amíg az udvar és az osztály közötti utat megtesszük. Senki sem csodálkozhatik tehát azon, hogy a tízpercben inkább maradunk fenn. Szeretett osztályfőnök urunkat azonban nem lehetett lebeszélni arról, hogy jóakaratú mosollyal le ne tessékeljen bennünket; még szerencse, hogy feltaláljuk magunkat! Osztályfőnök urunk ugyanis olyan előzékeny, hogy díszkíséretként hozzánkszegődik. Igen ám, de mire való a hátsó lépcső! És ki venné észre, hogy az előbbi harminc fiúból ketten-hárman el-eltűnnek? Ugy-e senki? Osztályfőnök urunk is csak az udvaron. * * * Egyes tanárok (minek áruljam el, hogy Levius tanár úrról van szó) úgy hallják, hogy „valaki morog ottan hátul!“ Ezt a súlyos bajt diákkörökben „hátulmániának” hívják. Ebből adódik a legtöbb galiba. A tanár úr monoton hangon magyaráz. Az osztály halotti csendben figyel (!?). Egyszerre csak felcsattan a tanár úr hangja: „Ki morog már megint ottan hátul?“ Egy fiú a második pádból feláll. „Nem te voltál.“ Hiába, a tanár úr máshogy tudja. Ötperces kínvallatás sem hoz ered- ** ményt. Becsületsértő jelzők röpködnek. A hangulat feszült lesz. A tanár úr az órájára pillant, észbekap és ingerült hangon magyaráz tovább. Hiába minden igyekezete, lecsöngetik. Érdekes megfigyelni, hogy az egyes tanár urak mennyire szeretik az állatokat. Még attól sem riadnak vissza, hogy dolgozatszövegben éne>- keljék meg az illető állat jótulajdonságait. Így fordulhatott elő, hogy egymásután több német illetőleg angol dolgozat szövegéből nyávogott
