Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium

Alsó osztályok története

11

veszi tudomásul az ifjúság meggondolatlan viselkedését“ és a „verekedést meg a futkározást a legszigorúbban“ eltiltja.

Mi azonban nagyon felelőtlen ifjúság lehettünk, mert ezeket az atyai szavakat nem nagyon szívleltük meg, sőt, az ellenőrző naplóban lévő fegyelmi szabályok 12. pontját is minduntalan áthágtuk és „mindenféle, az iskolába nem való és az iskolai munkához nem szükséges tárgyakat” hoztunk magunkkal: labdákat, golyókat, üveggyöngyöket, számolócédulákat, bélyegeket és egyéb, az iskolai munkához kétség kivüi nélkülözhető tárgyakat. Még a tanári elkobzási műveletek sem segítettek.

Bár a tavaszi szellők rendkívül kedveztek volna a papírrepülőgép iparnak, és az udvar sóderes talaja csábított a kavics csatákra, mégis lassanként komolyabb dolgokkal kezdtünk foglalkozni: kialakult az osztályok rendes társadalmi élete. A társadalmi élet a különböző egyletek, szövetkezetek és csapatok alakításából és működéséből tevődött össze. Ezek mindegyike számtalan törvény és alapszabály szerint, nagylétszámú tisztikar vezetése mellett (rendszerint mindenki vezető volt) és rendkívül bonyolult titkos írás, jelek és jelzések alapján működött. Bármely ilyen egyletet legjobban talán a bizánci udvarhoz hasonlítanánk, bár abban kétségtelenül egész fennállása alatt nem volt annyi intrika, diplomáciai íurfang, cselszövés, lázadás, árulás, palotaforradalom és titokzatosság, mint nálunk néhány év alatt. Ezeknek a szervezeteknek gyakran hadseregük is volt, harcra azonban mégis ritkán került csak sor: a derék tagok abban is hasonlítottak a bizánci udvarhoz, hogy cselekvésvágyukat mégis csak jobban szerették a buzgó adminisztrálgatásokban, titkosírásmegfejtésekben, szavazásban, tervezgetésben, alapszabálymódo- sitásban és hasonlókban kielégíteni, mint ölre menni. Ilyen szétdarabolt volt mindkét osztály és csak akkor fogtunk össze rövid időre, ha a hagyományos „á—bé“ harcok kitörtek. Az ilyen tömegverekedések néha hetekig is eltartottak: ilyenkor az ötvenperces keserves és kényszerű „Treuga Dei” után annál nagyobb elkeseredéssel csaptunk össze'.

Komoly és hosszantartó „hunyó” volt még a III. b-ben a „rabszolga- háború”. Néhány fiú ugyanis fel akarta szabadítani rabszolgának nyilvánított és így kezelt osztálytársait. A harc egyre nagyobb méreteket öltött, lassanként bekapcsolódott az egész osztály. Sem az „Északiak”, sem a „Déliek” nem voltak megszervezve, és talán ez volt az oka annak, hogy a háború nem szavakkal és tárgyalásokkal, hanem vonalzókkal, de főleg csomóra kötött zsebkendőkkel folyt. Végül aztán az „Északiak” győztek és eltörölték a „rabszolgaság intézményét”.

A korán jelentkező meggazdagodási- és dics-vágy már a harmadik táján különböző pénzszerzési és szereplési tevékenységek megindítására ösztönzött bennünket. Eleinte csak kisebb „Felelés Ellen Biztosító Vál- lalat”-okon akarták golyóállományukat szaporítani, később aztán agya-