Elefánty Sándor: A Debreceni Evangélikus Elemi Iskola ötven éves története 1886-1936
Az új iskolában
közből, alkalmazva tanításunkban mindazt a tanítói nevelő értéket, amit részben osztottságunk mellett megvalósíthattunk. Ez volt iskolánk fejlődésében, kiemelkedésében a legértékesebb időszak: ideálizmus az élet gyakorlatiasságával, munkaszeretetre nevelés, tanítás. E változások az iskola tanítási eredményén is meglátszottak. Azt mondja az 1908, esperesi jelentés: „Az a változtatás, hogy a tanítók nem a fiú- és leányosztályok- ba osztották a növendékeket, hanem I.-II. vegyes- és DL-IV. vegyesosztályra, kitünően bevált. Mind a két vizsgálat igen szép eredményt mutatott." (1908 évi tiszavidéki egyházmegye jelentése.) Az 1909. évi esperesi jelentés azt mondja: „A vizsgálat arról tett bizonyságot, hogy az iskolában buzgón, lelkiismeretesen dolgoznak, szakavatott körültekintés, mindenre kiterjedő figyelem, a gyermekek iránti szeretet, pedagógiai jártasság nyilatkozott meg. Ezt mutatja a kiváló tanítási eredmény. A tanulók értelmes feleletei, olvasás, a tananyag okszerű, együttes feldolgozásra vall. A leányok a női kézimunkában, — tanítójuk Perwolf Ferencné, — a fiúk tanítóik vezetése mellett a slöjdszerü kézimunka-oktatásban tettek szép előrehaladást.“ Az 1905. ős új tanterv célkitűzése, a következő évek tapasztalatai, gyakorlati tanulságai alapján készült el az iskola több kötetbe foglalt részletes tanmenete, tanítási vázlatokkal bővülve vezérkönyvszerüen, ami a további idők munkájában nagyon nagy segítségünk volt. Evang. egyetemes egyházunk 1910.-es új vallási tanterve alapján, utasítása figyelembe vételével rendeztük be az új vallástanítást és az egyházi énektanítást. Sok évi tapasztalat, megfigyelés alapján épült fel az a vallástanítási vezérkönyv, ami 1931.-ben jelent meg (lásd Az iskola tanítói cím alatt!) Elefánty Sándor a tanterv alapján s az akkori gyülekezeti énekeskönyvhöz igazodva készítette el a miniszteri tan terv énektantervét is figyelembe véve az iskola énektanmenetét, nyolc osztályra osztva el a 90 előírt koráit, amelyből 40-et az elemi iskola négy osztálya, 50-et a középiskolás ev. tanulók a középiskola négy alsó osztályaiban végeztek el. Eszerint folyik a tanítás egészen 1923.-ig, amikor az új Dunántúli Énekeskönyv bevezetésével teljesen megváltozott az énekanyag, de a feldolgozás módja is. Az egyházi énektanítást mind a nyolc osztályban Elefánty Sándor végezte. Egyházunk mély szociális gondolkozását mutatja azon nemes tette, hogy 1912.-től vállalta a tanítói állások nyugdíjjárulékának teljes ösz- szegben való fizetését (1912 VII. 8., Nagy József indítványa) s azóta azt teljesíti is. Handtel Vilmos egyházunk tevékeny, szerény régi tagja 1913.-ban 800 K-ás alapítványt tett az Ev. Filléregyletnél azzal a rendeltetéssel, hogy az alapítvány kamataiból „iskolánk szorgalmas tanulói könyvjutalomban részesíti essenek." Az alapívány jövedelmét élvezte iskolánk, míg az alapítvány el nem értéktelenedett. Ha 1914.-ig tekintjük az iskola 28 évi fejlődését, azt látjuk, a tanulói létszám emelkedik a terem befogadó képességének határán túl is (120) de emelkedik az iskola társadalmi nívója is, lassú társadalmi 14
