Elefánty Sándor: A Debreceni Evangélikus Elemi Iskola ötven éves története 1886-1936
Az iskola nehéz évei
kíválogatódás megy végbe iskolánkban. Magas legmagasabb társadalmi körök, vezető állású egyének gyermekei özönlik el az iskolát A jelent- kezők sokszor félévvel a beíratások előtt biztosítani akarják a helyet iskolánkban gyermekeik számára. Ezt diktálta a termek szűk volta, az iskola részben osztottsága. (Egy-egy tanító kezén volt 1913-14.-ben I.- Il.-ban 64 a 6x7 m. teremben, a ÍIL-IV.-ben 56 tanuló. Az iskola jó híre-nevéhez hozzájárult a tanításnak, nevelésnek az a megkülönböztetett módja, a tanulókkal való egyéni bánásmód és foglalkozás, a tanítás nevelésnek az az egyetlen helyes módja: a gyermekhez való leszállás, ami mindig más iskolai eredményeket mutatott évek után, mint másutt. Vegyük ehhez a középiskolára való előkészítésnek azt a gyakorlat teremtette tanítási eredményét, mely minden középiskolába került tanítványunk további tanulásán meglátszott, a német nyelvnek kezdettől fogva való fokozatos tanítását, a III—IV. osztályban a természetrajz és történelem intenzív tanítását, amit a tanterv nem írt elő, de az 1925-ös tanterv igazolt, amikor a természetrajzot beállította a tantárgyak közé a III—IV. osztályokban, sőt a történelmet is, nem ugyan külön tantárgynak, de anyagát a besz.- és ért.-gyakorlatok tanmenetébe. E tárgyak tanításával részben befejezett elemi iskolai tudást szándékoztunk adni. íme előttünk áll — a tanítók tanító-nevelő minőségét nem említve — a debreceni evang. elemi iskola városszerte elismert vezetői mivolta, az a köztudatba beivódott általános vélemény, hogy aki iskolánkba jár, jó alapon indul el a középiskolába. Ezt igazolta a fokozatos létszám-emelkedés, 1915—16-ban ugyan leszáll 120-ról 106-ra, helyettesi évek, de fokozatosan emelkedik a háborús években 113, 147, 176-ra, ameddig a tantermek kimért volta engedi. Később a 920-as években oly nagy az iskola látogatottsága, hogy a szülők kevés ülőhelyünk lévén, padot csináltattak, csakhogy helyet biztosítsanak iskolánkban gyermekeiknek. Mindez nem az iskola, a tanítói munka dicsérete, történelmi igazság, amit nem hallgathatunk el, ha tárgyilagosan akarjuk megítélni az iskola múltját. Lichtstein Sámuelné szegény gyermekek felruházására 1000, majd négy évvel később 500 K-t ajánlott fel, amit iskolánk évekre beosztva használt fel téli felruházásokra. 4. AZ ISKOLA NEHÉZ ÉVEI. A háborús évek hatása iskolánk tervszerű munkáján meglátszott. Egyik tanítónk hadbavonul (Elefánty Sándor 1914—1918-ig.) Négy évig három helyettes munkája próbálja az alapvető osztályok tanítási eredményét a régi nívón tartani. Az iskola sok évi tapasztalatok alapján készült részletes tanításmenete, tanítási tervezetei szerint dolgoztak sok jóakarattal, a kezdők minden ambíciójával. Azt mondja az egyik helyettes működéséről szóló hivatalos iskolavizsgálat: „A tanításban most is tervszerű a munka, az a szeretetteljes szellem, gyermeki ragaszkodás, 15
