Elefánty Sándor: A Debreceni Evangélikus Elemi Iskola ötven éves története 1886-1936
Az iskola első évtizedei
január hóban meghalt. A tanítói munkát megbecsülő ember volt. Gyakran ellátogatott iskolánkba, ha valami hiányzott, azt rögtön megszerezte, Igazi jóltevő volt, szerény köntösben, hivalkodás nélkül. Nemes alapítványt tett a tanítói fizetések javítására 5000 frtnyi összegben. Ennek az összegnek kamatai emelték a két tanító fizetését hivány szerint évről-évre 1920-ig 100—100 frt tál. Az összeg a háború utáni években takarékbetétben is elértéktelenedett; azóta a két tanító anyagi veszteséget szenved. 1896 óta Keller Sándor az I—IV. leány-, Polster Adolf az I—IV. fiúosztályt vezették. A németet mind a négy osztályban (III— IV. fiú-, leányoszt) Polster Adolfra, az éneket mind a nyolc osztályban Keller Sándorra bízták. Az 1900 as évek egyházunkat olyan anyagi viszonyok közé juttatták, hogy a két tanítói állás illetményeit korszerűen, a városi élethez tudta alkalmazni. Kiadta a tanítói állások hiványát. Eszerint tanítói fizetés 1200 K , Schäfer-alapítvány 200 K, városi failletmény 100 K., lakbér 300 K, ötödéves korpótlék államsegélyből. Polster Adolfot, mint tanítói szolgálatban idősebbet, bízta meg a tandíjszedéssel, (1898—99.) A tandíj összege 8, 12 és 16 K. Több egyháztagunk áldozatkészsége tanítói könyvtárt teremtett, Nagy jótétemény birtokába jutott egyházunk s iskolánk kormányhatósági engedéllyel az egyház rendeltetésére és kezelésére bízott Márül Terézia árvatartó alappal. Ennek 13.000 K tőkéje jövedelméből, — az alapítólevél rendelkezései szerint — „oly debreceni ev. vagyontalan egész- és félárvák segélyezendők pénzzel, ruházattal, tandíjjal és tanszerekkel,akik az evang. iskola tanulói, kik ilyen minőségüket igazolni tudják. A segélyezés megszűnik az árva 14 évével. Ha azonban jeles szellemi képességű, a segélyezés kitolható a középiskolai tanulmányok bevégzéséig.“ (Alapítólevél 4., 5., 6. sz.) Ennek az alapítványnak áldásait élvezték iskolánk szegényei, míg a devalváció meg nem semmisítette az összeget. 1904 nyarán Keller Sándor fővárosi községi tanítóvá váiaszt-tván, lemondott állásáról Helyébe Elefánty Sándor losonci tanítót választotta meg egyházunk, aki 1904. szeptembere óta tanít iskolánkban. Sesztína Lajosné, Böőr Julianna 1.000 K-ás alapítványt tett „Iskolába járó gyermekek ingyen ebédeltetésére." (1905. IV. 2. egyháztanács jegyzőkönyve.) 1903-tól állandó tanácskozások folytak Debrecen szab. kir. város tanácsa és egyházunk közt az iskola építés dolgában. Egyházunk a várostól vagy pénzbeli segítséget kért, vagy az iskola felépítését. A tárgyalások lassan haladtak előre, a város kisebb összeget akart juttatni egyházunknak, mi pedig korszerű iskolát akartunk építeni, modern berendezéssel, mindazzal a kívánságokkal, ami annak az időnek megfelelt. Végre 1905-re az iskolaépítés valósággá lett, Debrecen szab. kir, város 20 418 K.t adott szerződésileg egyházunknak. Az iskolaépületet Stégmüller Árpád építész tervezte és építette fel. Az iskolaépületet gázvilágítással, csatorna,- és vízvezetékkel rendezték be. 12
