1905, 1913, 1938 - Emléklapok a Budapesti Evangélikus Gimnázium 1913. évben érettségit tett növendékei 25 éves - jubiláris - találkozójára (Budapest, 1938)
Non scholae, séd vitae discimus" KEDVES ÖREG „FIÚK" ! SZERETETT DIÁKTÁRSAINK! 1905... 1913... 1938. Ez a három évszám jelenti azt a három mértföldkövet, melyek a mi, — az 1913-ban érettségizettek — diákéveinknek és férfikarunknak fontos, felejthetetlen és kedves dátumai. 1905-ben, mint kis tízéves diákok léptünk be először a gimnázium kapuján, onnan 1913-ban, mint az életre „érettek" léptünk ki és ma, 1938-ban újra jelentkezünk! Jelentkezünk, hogy 25 év elmúltával — most már deresedé fejjel, — csak egy napra bebocsáttatást nyerjünk a szent falak közé, amelyet úgy hívnak, hogy iskola és egy pár percre elfelejtsük, hogy egy negyed évszázad, — életünk nagyrésze — múlt el felettünk! Jelentkezünk, hogy mégegyszer leülhessünk a régi Vlll-ik osztály padjaiba; ki-ki a régi helyére!... Leülünk és várunk!... Várjuk, hogy a tízperces szünet elmúltával, — mely ezúttal hosszú 25 évig tartott, — belépjen az osztályba a „Tanár Úr", kinek a tanrend szerint elő kell adnia a latint, magyart vagy a mathesist. Várjuk őket?!... Valamikor drukkolva vártuk, vájjon a felelésnél kinek a nevén fog megakadni szemük a noteszükben? .. . Ma boldogok lennénk, — ha mégegyszer belépnének szépen sorjában az ajtón, akik bennünket nyolc éven keresztül tanítottak, akik ma nyugdíjban vannak, vagy — örökre eltávoztak körünkből!. .. S akiknek — álmunkban — ma is gyakran látjuk az alakját és halljuk a hangját!... Várjuk, hogy belépjenek, de ök nem jönnek, mert nem jöhetnek. Pedig ha tudnák, hogy milyen szívesen végigszenvednénk a beszekundázás minden gyötrelmét, ha mégegyszer, — csak egy órára, — mi is újra fiatalok, gyermekek lehetnénk ... ök pedig aktív, csodálattal tisztelt és szeretett lelkivezéreink . .. Ha belépnének, — ha beléphetnének közénk, úgy tisztelettudóan mindannyian újra felállnánk, — mint valamikor régen, — sorjában elébük járulnánk, hálás szívvel szorítanánk meg mind- annyiuk kezét és gyermekien bizakodó és őszinte tekintettel néznénk a szemükbe!... 7
