1905, 1913, 1938 - Emléklapok a Budapesti Evangélikus Gimnázium 1913. évben érettségit tett növendékei 25 éves - jubiláris - találkozójára (Budapest, 1938)
És ebben az erős kézszorításban és szemeink nyílt találkozásában benne volna ma már minden, amit a férfi a férfinak elmondhat. Elmondanánk nekik, hogy nem felejtettük el őket soha!... Elmondanánk, hogy az elmúlt 25 év alatt mennyi minden jó és rossz ért bennünket: sok csalódás, bánat és szenvedés, kevés öröm, megértés és boldogság! Elmondhatnánk nekik, — mert ök mindig a mi megértő barátaink voltak, — hogy sokan elvesztettük azokat, akiket szerettünk, míg mások boldogok lettünk, mert gyermekeink vannak!... Elmondhatnánk, hogy szívünkben őszintén meggyászoltuk örökre eltávozott Tanárainkat és Diáktársainkat! . . . Elmondhatnánk, hogy nemcsak az idők távlatában, de a valóságban is életünk legszebb, leggondtalanabb és legboldogabb nyolc éve volt az, amit az iskolában, a gimnáziumban töltöttünk el, — s mily fájdalmas, hogy ez a boldog idő soha többé nem jöhet vissza!.. . Végül azt is elmondhatnánk, hogy mennyire igaz, amit tőlük tanultunk, de akkor, diákkorunkban soh'se hittünk, hogy „non scholae, séd vitae discimus"... Hogy a diákélet olyan, mint a szerelem, csak akkor érzi az ember, hogy milyen szép volt, mikor már rég elmúlott! ...Ma azonban hiába várjuk őket?!?... ők nem jönnek közénk újra. Egyedül vagyunk és egyedül maradunk! Csak az ő láthatatlan, — ma is bennünk élő — Szellemük, Iskolánk, Gimnáziumunk szelleme vezet bennünket az életben! őszinte hálával és soha el nem múló szeretettel gondolunk ma, — 25 év után is, — Reájuk ... Felkelünk a régi pádból, kimegyünk, — talán mi is utoljára, — az osztályból és csendben, lelkűnkben megilletődve lépünk ki, — mint megöregedett diákok, — imádott Iskolánk széJes tölgyfakapuján ... A megemlékezés e felemelő és gyönyörű órájában, az igaz barátság tiszta érzéseivel köszöntünk mindnyájatokat! Budapest, 1938 június 10-én. Régi diáktársaitok: Heckenast Gusztáv dr. Oravecz Pál dr. 8
