Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.

I. RÉSZ. A genius loci. - 1. Miskolc rövid története

-"-viP! 29 A szorosabb értelemben vett kultúrális fejlődés terén erre az időre esik a tanintézetek már említett újabb és megfelelő elhelyezé­sén kívül az ev. jogakadémiának és az ev. tanítóképzőnek anyagi se­gítséggel való alátámasztása, az alsófokú népoktatás megerősítése, az állami fémipari szakiskolának faipari szakiskolával való kiegészí­tése, a Felsőmiskolci Dal- és Önképzőkör kultúrházának felépítése és a róm. kath. tanítónőképző megalapítása. Emeli a város dekórumait az is, hogy az ungvári gör. kath. püs­pök, címzetes érsek, székhelyét 1925-ben Miskolcra tette át s itt mű­ködik az eperjesi egyházmegyétől elszakított egyházak apostoli ad­minisztrátoraként.41 ) Ezek a legújabb fejlődés félreismerhetetlen mérföldkövei. Je­lentőségük és értékük ma még, híjával a legminimálisabb távlatnak is, fel nem becsülhető, mert ezeknél a határköveknél fut be Miskolc története a múltból a mába. Nehéz feladat előtt áll az, aki Miskolcon a genius loci-t keresi. Pedig feltalálható itt is. El, hat és lobog. Tehát van. Csak nem a régi fény romjai között kell keresni, hanem a földrajzkönyvben. A poros akták, elsárgult foliánsok között sem a zászlólengető és kard­villogtató, harcilármás nagy haditények beszélnek róla, hanem az a szerény és láthatatlan, de szívós és nagyszerű energia rejtegeti, amely itt él valahol halhatatlanul az Avas alján, a Szinva-parton és bármily csapást vagy pusztulást hoznak is az idők, új munkára serkent. “) Miskolc az 1916. évi zsinati törvények szerint a tiszánnineni ref. egy­házkerületnek is állandó püspöki székhelyévé vált.

Next

/
Thumbnails
Contents