Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.
I. RÉSZ. A genius loci. - 2. Miskolc földrajzi arculata és külső esztétikája
30 2. Miskolc földrajzi arculata és külső esztétikája. Alig van város Magyarországon, amelynek földrajzi arculata, amellett, hogy a gazdasági fejlődés nagyszerű, predesztinációit magában hordja, a természettől is a szépségek oly változatos gazdagságát örökölte volna, mint Miskolc, a mai magyar Felvidék szíve. Ott fekszik, ahol a magyar alföld a hegyekkel összetalálkozik, ahol a nagy neptuni forradalom a Bükk sziklái közé behasított csodaszép hámori völgyet kelet felé kinyújtott védő karjai között, végső, lankásodó lejtőinek az ölébe, az Avas és a tetemvári bérc között, a Sajó nagy völgylapályába levezeti. A nagy alföldi medence szűk kapujában, a Szinva völgyében terül el keletről nyugat felé s felkúszik a völgy torkolatánál az Avas és a tetemvári bérc lejtőire. Az Avas,1) amelyet a város mintegy félkörben körülölel, a város szívébe könyököl bele. Az út a város főteréről a Szinva hídján keresztül az Avas oldalán büszkélkedő régi avasi templom, az Avas árnyékaiban alvó régi temető és a híres, praehisztorikus múltra visszatekintő avasi pincesorok között egy pár röpke perc alatt vezet a tetőre és a legnagyszerűbb panorámában mutatja be a várost. Nyugatra a Bükk rejtelmei sötétednek fel a láthatár peremén, a Szinva a Diósgyőri vár festői romjai alatt szalad el s útjába ejtve a gomolygó füstfelhők alatt elterülő nagy vasgyár telepeit, szőlős domboldalak között fut a város felé. Keletre a város nagy külvárosi jellegű része nyújtózik kaszárnyáival, pályaudvaraival, *) *) 234. m. 4
