Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.
I. RÉSZ. A genius loci. - 1. Miskolc rövid története
16 hét ugyan, csak vegetál, de később mégis elevenebb képet mutat. Szendrei monográfiájában a következőkben jellemzi e kort: „Míg egyrészről a gazdasági termesztés gyümölcsei mindig veszélyeztetve lévén a török rabló kalandjai által, a földmívelési ágak feltűnően hanyatlani kezdenek és míg a török gyujtogatástóli félelemben a város külsőleg nem épülhet, addig az ekként megkötött erők mind egy térre, az ipar terére vetik magukat és amit amott gazdaságilag veszítettek, itt a virágzó céhek kebelében igyekeznek kárpótolni.”19) A XVII. századbeli Miskolc tehát nagyobb vonzóerővel bíró városi intézmények hiányában a minden különösebb karakter nélküli kisipari város képét tárja elénk. A század derekán azonban a városi életben már új áramlatok is bontogatják a szárnyukat. A teljesen kialakult református latin iskola működése által a kultúra erősödik s ebben az időben indul meg az evangélikusok beszivárgása is. De mégis minden egyes lépés, amelyet a város ezekben az időkben a fejlődés terén előre tesz, valóságos csodaszámba mehet. Mert nemcsak a török fenyegeti, tartja állandó nyomás és súlyos adózás alatt a várost, de a kuruc és labanc harcok színtere is s a török hódoltság megszűnése után a kuruc és labanc hadak egyaránt dúlják és sanyargatják. Vannak ugyan a város történetének a XVII. és XVIII. század szabadságharcai korában szép lapjai is, mint amelyek például Rákóczi látogatásait és Rákóczi 1706-i miskolci ország- gyűlését is feljegyzik, az a sok sanyarúság és gyász azonban, amely e korban Miskolcnak osztályrészéül jutott, szinte teljesen eltakarja azokat. *■ Különösen i két dátum jegyez fel ezeknek‘a harcoknak az idejéből szomorú emlékeket. 1685-ben Szendrő kapitánya, Ragályi János lepi meg a városban tartózkodó kurucokat, kiknek egy része a labancok mészárlása elől az avasi templomban keres védelmet. “) L. u. o. 218. 1. E kép azonban csak a XVII. század derekán alakulhat ki. A század elején ugyanis, — amint arról Sepsi Kaczkó Máté Krónikája értesít, — oly súlyosak a török adók, hogy amidőn 1916. tavaszán az egri török pasa részére nagy iiggyel-bajjal már összegyűjtött adót az őrök elsikasztják s azt a lakosság mégegyszer megfizetni képtelen, megrémülve a török haragjától, a Biikkbe bujdosik s a városban még hírmondó sem marad. Bujdosásuk nem tart ugyan sokáig, de csak lassan szállingóztak vissza. (L. Borovszki i. m. 351—52. 1.)
