Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.
III. RÉSZ. A miskolci szellemi élet megnyilvánulásai és problémái. - 12. Miskolc, mint a magyar felvidéki szellemi élet gócpontja
164 ter, amelyen a kultúrális erők feszültsége és terhelése, — bárha csak megközelítő pontossággal, — de mégis leolvasható, ha nagyobb a feszültség és gazdagabbak az1 energiaforrások, nélkülözhetetlen. Ha nincs meg, az erőfelosztás racionalitása a véletlen szeszélyétől függ. Az energiák nem csak termelnek, de rombolnak is. Az idegen pedig és — mert e tükör nélkül e kérdésekben még az egyetemes kultúrpolitika is csak az előkelő idegen szerepét töltheti be, _. maga az e gyetemes magyar közművelődés is, csak az egyetemes célokat követheti s a lokális, a territoriális, a sajátos, a különleges problémák értékelését, — mivel e problémák összhangjába bepillantást sem igen nyerhet, — bármily jelentősek — mellőzni kénytelen. De a miskolci közvélemény ébredésére a város közművelődési kérdései terén azért is szükség van, mert a miskolci közművelődés számtalan problémáját s egyben a nyitott lehetőségek útján a köz- művelődés erőteljes előretörését is, csak a közvélemény serkentő, lendítő ereje oldhatja s valósíthatja meg. Mert „mai helyzetünkben komoly munka csak állami, vagy városi erővel és állami vezetés mellett fejthető ki.“2) De az állami vezetés figyelmét, érdeklődését s gyakran bőkezűségét is, a legjobban és leghatékonyabban a közvélemény ébredése, hangja s ereje hívhatja fel. Csak e közvélemény ébredésével fogja Miskolc azt a tragikus, de hatalmas örökséget, amelyet a trianoni ítélet által kapott, a maga teljes valóságában értékelni tudni. Hosszú évszázadok alatt dacolt a keserű sorssal. Hatalmas életerejét a vészek s pusztítások romjaiból való főnixi újraéledések emésztették fel. Űj jövőjét mindenkor önmaga alapozta meg. Az állam segítő keze összeszorított marokkal nyúlt ki felette s csak a perifériák felé, a nemzetiségi vidékek gócpontjai fölött nyitotta meg a bőség szaruját. Nagy riválisa, Kassa nyelt el előle mindent s amikor fejlődése végre, immár felszabadult erőivel, a legújabb korban szinte vágtába csapott át, a magyar felvidéki szellemi élet vezetőszerepe még mindig Kassa kezében maradt s a szürke „csizmadiaváros“ szerepével kellett megelégednie. A trianoni sorsban azonban Kassa öröksége szállt reá. És az örökség átszállásával egyidejűleg e csonka országban is komoly tettekkel indult meg a műveltség decentralizálása. Miskolc máról hol!) L. u. o. 10. 1.
