Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.

III. RÉSZ. A miskolci szellemi élet megnyilvánulásai és problémái. - 12. Miskolc, mint a magyar felvidéki szellemi élet gócpontja

165

napra a magyar Felvidék fővárosa lett s szellemi élete és kultúrája gócpontja s bázisa a felvidéki magyar szellemi életnek s kultúrának, egyben azonban letéteményese ama tradícióknak s erőknek is, melyeket e tragikus örökségből testvéri szeretettel s osztozkodásban fog majd egy jobb jövőben újra visszaadni.

Ez a szerep az, amely Miskolc szellemi életét és kultúráját nemcsak e város, de a nemzeti eszme s a magyarság egyetemes sorsa szempontjából is különös jelentőségre emeli. Ez a szerep kíván és követel az államtól megértést, segítséget és áldozatot, a város, de egy- bene a magyar Felvidék közönségétől pedig közvéleményt, fokozott önfeláldozó munkát és egyetértést.

Miskolc szellemi élete és kultúrája tehát, nemcsak aránylagos értéke szerint, de e különös jelentőségében is, fontos és nagy, egyetemes nemzeti érdek. Ezért nem törhet meg visszaesést, zökkenőket, de még megállást sem. Mert „a kultúrában nincs nyugvópont, nincs szünet, nincs pihenés; magasságokat meghódító repülőgépekhez hasonlítható, ha motora leáll, bekövetkezik a zuhanás.“")

Ezek a gondolatok vezettek, amikor e portréban Miskolc szebb jövőjének érdekében elkerülni igyekeztem a megtévesztő ditirambo- kat, de egyben a felesleges jeremiádokat is.

3) Mikszáth Kálmán: Elnöki megnyitó beszéd a Lévay Egyesületben, Miskolci Szemle. 1928. 7—9. sz. 36. L