Zsedényi Béla: Miskolc szellemi élete és kultúrája. Miskolc 1929.
I. RÉSZ. A genius loci. - 1. Miskolc rövid története
14 és a törökpusztítás között a béke ama három százada,14) amelynek hosszú nyugalmához Miskolc későbbi történetében még csak megközelítő példa sem akad. Bár királyaink kegyét is élvezi, mert Zsigmond szabad papválasztási jogot, a tanácsnak bíráskodási jogot, Mátyás a városnak taksa-, vám- és illetékmentességet, II. Lajos pedig pallosjogot, ad, viszont éppen a város sokat emlegetett nagy protektora, Zsigmond király az, aki Kassa árumegállító jogának kiterjesztése által Miskolc városi fejlődését évszázadokra megakasztja.15) Kétségtelen az is, hogy Miskolc története Nagy Lajos óta elválaszthatatlanul össze van forrva a diósgyőri vár történetével, mert a diósgyőri koronauradalomhoz tartozik, a várnak függvénye csupán s ebből a viszonyból 'folyó kapcsolataiból csak az elmúlt évszázad folyamán tudott kibontakozni. Ebben az összeforrottságban azonban Miskolc a diósgyőri vár fényében korántsem sütkérezett, e jfény reá csak árnyékot vetett. Földrajzi helyzetéből folyó energiáit, amelyekkel szorgos népessége a békének ebben a korában sokkal lendületesebb városi fejlődést építhetett volna fel, a vár stratégiai fontossága és a királyi udvar fényének vonzóerői szívták el alóla. A diósgyőri vár, ahol nagy királyaink pihentek, az ország sorsát intézték,16) vagy mulatoztak és vadászkürtjeikkel verették fel a Bükk néma csendjét, büszke és regényes nevet vívott ki magának a történelemben. Történeti szerepe és nagysága azonban Miskolc fejlődésének inkább ártalmára, mint hasznára szolgált s Lajos, Mária és Zsigmond udvarának fényes és színes, Mátyás udvarának kultúráltabb, renaissance légköréből aligha lebegett el egy gyenge szellőcskénél is több Miskolc felett. Királyaink díszes hintó ja és csillogó kísérete gyakran átvágtatott ugyan a városon, de a városban alig maradt fenn utánuk egyéb, mint a por, amelyet a királyi paripák patái vertek fel az útról. A mohácsi vész után bekövetkezett állapotokkal Miskolc felől is letűnik a béke és nyugalom kora. De eltűnnek ezzel egyszersmind a lassan kifejlődő városi élet nyomai is, holott a XVI. század elején “) E korszak nyugalmát csak a huszita betörés zavarja meg. “) L. Szendrei i. m. II. k. 61. 1. ”) Nagy Lajos itt irta alá 1381-ben a velencei békét.
