Bruckner Győző: A Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának multja az eperjesi ősi kollégium tükrében. Miskolc [é. n.]

29 tásával megvalósítható lesz. Az egyetemes egyház magáévá tette az eszmét és közgyűlésein az 1848:XX tc.-re való hivatkozással ismételten sürgeti a kormányt, hogy állítsa fel Eperjesen az evangélikus csonka egyetemet. A kormány nem zárkózott el mereven a gondolattól, mivel időközben Debrecenben is állami egyetemet állított fel református theológiai fakultással. A jogakadémián időközben, Eperjes sz. kir. várossal kötött szerződésben biztosított anyagi támogatás mellett, tíz jogi tanszék szerveztetett, amelyeknek betöltését azonban az 1914-ben kitört világháború már megakadályozta. A Kollégiumra is súlyos napok virradnak. A tanárok es a négy intézet tanulói, illetve hallgatói közül sokan a harctéren vannak és sokan hősi halált halnak. A háború már Eperjes tőszomszédságában tombol és a város is hadszíntér lesz. Az oroszok megszállták Bártfát, Zborót és már Eperjes feié törnek elő. A Kollégium épületei kaszárnyául és kórházul szolgálnak. Az összeomlás után megtámadják a Kollégium élő organizmusát és 1919 március hó 4-én a csehszlovák kormány nevében Eperjesen megjelenő Stefanek Antal hozza a Kollégiumnak a megsemmisítő ítéletét. A Kollégium, amely négy hatalmas és virágzó intézetből tevődik össze, szétesik, mert a csehszlovák állam csak a főgimnáziumnak fenntartását látja indokoltnak. A theológia, jogakadémia és utóbb a tanítóképző is vándorbothoz nyul; az előbbi Budapestre költözött es ott az ugyanoda menekült pozsonyi theológiai akadémiával közösen folytatja működését, míg az utóbb felállított soproni állami theológiai fakultásba olvad be, az utóbbi kollégiumi intézetek Miskolcon telepedtek le, ahol kemény és verejtékes munka árán újra meggyökeresedtek és újra fejlődének indultak. Az eperjesi Kollégium a magyarhoni egyetemes ev. egy-