Bruckner Győző: A Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának multja az eperjesi ősi kollégium tükrében. Miskolc [é. n.]

30 háznak is legjelentősebb, jegértékesebb kultúrintézménye volt. A tanintézetek egész komplexumát foglalta magában és évszázadokon át a protestantizmusnak és magyar hazaszeretetnek mentsvára volt, amely hervadhatatlan érdemeket szerzett a közművelődés terén, a magyarországi evangélikus egyház megerősítésében, a hit és vallásosság elmélyítése terén. A Kollégium a nemzetiségi vidéken a magyar hazaszeretet oltára és végvára volt, amely jogi főiskolájával nemcsak jogot hirdetett, hanem a magyar szokásjog és evangélikus egyházjorj művelésével a magyar nemzetnek és az evangélikus egyetemes egyháznak hálájára érdemesítette magát. Végvár volt, a magyar művelődés előretolt bástyája, a szent hagyományok letéteményese, amelyet a nagy muílt fénye és dicsősége övez körül. Ez a viharedzett ősi Kollégium, ha visszatekintünk dicső múltjára, tényleg „a mindenható Isten tiszteletének temploma, a tudományok igaz universitása és a hazaszeretet bevehetetlen vára" volt évszázadokon át és multunk dicső és gyászos korszakai az eperjesi Kollégiumnak is sok gyászt, de egyúttal sok dicsőséget is hoztak. * * * A világháború 1919-ben a jogakadémiát hontalanná tette és dr. Mikler Károly akkori dékán érdeme, hogy a jogakadémiát még kellő időben átmentette a csehektől megszállott Eperjesről Miskolcra. Dr. Mikler Károly jogakadémiai dékánnak tárgyalásai folytán a jogakadémia, hajlékából elmenekülve, a cseh megszállás következtében Miskolcra költözött és itteni müködhetéséhez megszerezte hosszas fáradozás után a fenntartó hatóság és a kultuszminisztérium engedélyét és jóváhagyását. A fenntartó jogokat most a kollégiumi felügyelő és a püspök, majd, mivel a kollégiumi felügyelő a cseh megszállás miatt jogainak gyakorlásában akadályozva lett, egyedül a püspök