Bruckner Győző: A Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának multja az eperjesi ősi kollégium tükrében. Miskolc [é. n.]

28 Az eperjesi ősi Kollégium a XIX. század végén már négy virágzó intézetet foglalt magában: a theológiai akadémiát, a jogakadémiát, a főgimnáziumot és a tanítóképzőt, a gyakorló elemi iskolával és míg az előbbi intézetek a „Kollégium" kialakulásával egykorúak, addig a tanítóképző intézet mint kizárólagosan egyházkerületi intézmény csak 1872-ben kapcsoltatott hozzá a Kollégium három intézményéhez, amelyeknek fenntartója az egyházkerületen kívül még az ősi pártfogóság. A Kollégium önálló jogi személyiségének fenntartása mellett a XIX. század végén (1891. és 1892.) a tiszai ev. egyházkerülettel lépett szorosabb viszonyba s szerződésbe foglalta a jogviszony szabályozását, amelynek értelmében a Kollégium kerületi jelleget kapott. Az ősi pártfogóság ezen túl is tulajdonosa maradt a Kollégiumnak és az egyházkerület hatásköre adminisztratív és oktatásügyi ügyek elintézésére szorítkozott. Az eperjesi Kollégium a XIX. század végén és a XX. szazad küszöbén újabb anyagi megerősödés útjára lépett, amenynyiben az egyházkerület felépítette a theológiai ifjúság kétemeletes Otthonát, amelyben nagy számban nyertek joghallgatók is elhelyezést. A Kollégium emeltette a konviktus egyemeletes épületét, amelyben a Kollégiumnak 1000-nél több tanítványa kapott olcsó, de tápláló ellátást, majd 1911-ben állami segéllyel elkészült a Kollégium főgimnáziumának kétemeletes palotája. Felépült a Kollégium régi tornacsarnoka mellett egy teljesen ^korszerűen felszerelt hatalmas méretű új tornacsarnok is, azonfelül az állam már segélyt is biztosított a főgimnázium és a tanítóképző internátusi épületére is. Ső erőteljes mozgalom indult meg, hogy a theológiai és jogtudományi kar bevonásával egy állami evangélikus csonka egyetem létesíttessék. A régi tradíciók újra felélednek és úgy látszott, hogy amit a felsőmagyarországi ev. rendek 1667-ben a kath. ellenreakció miatt nem érhettek el, az az állam támoga-