Bruckner Győző: A Tiszai Evangélikus Egyházkerület Miskolci Jogakadémiájának multja az eperjesi ősi kollégium tükrében. Miskolc [é. n.]

23 csak az eperjesi Kollégium támogatása végett a svéd királyhoz. A küldöttség vezetője Krmann Dániel szuperintendens volt, akinek hathatós kérésére 20.000 forintot utaltatott ki XII. Károly az eperjesi Kollégium szükségleteinek fedezésére. E tetemes összegből, melyet a svéd nemzet is még tekintélyes pénzadománnyal megtoldott, felépült a Kollégium második emelete felsőmagyarországi renaissance stílusban, jellegzetes oromfallal. Az eperjesi Kollégium újabb virágzásának hirtelen vége szakadt 1710-ben, mikor II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának leveretése után gróf Pálffy János császári vezér a jezsuitáknak adta a Kollégiumot, valamint az evangélikusok kezében lévő templomokat. Pálffy kegyesen megengedte azonban, hogy az evangélikusok a városon kívül templomot és iskolát építhessenek. A tanuló ifjúság újra hajlék nélkül maradt; egyelőre míg elkészült fából az iskola, sátrakban igyekeznek a tanárok félbeszakadt munkájukat folytatni. A sátorbanlakás miatt a sok viszontagságot átélt ifjúság sorai gyérülni kezdenek; a vidéki növendékek lassanként hazaszállingóznak. Az iskolaépítést is minduntalan megakadályozzák, végre elkészül a fa-alkotmány a város falain kívül s valóban hősies cselekedet volt ilyen körülmények között diáknak lenni Eperjesen! A szegénysorsú diákoknak, akik gyakran hetekig meleg ételhez sem jutnak, segítségére sietnek ekkor az iskola pártfogói és ebben a legválságosabb korszakban diákjóléti intézményt szerveznek és felállítják az Árok-utcában az alumneumot, ahol a sok éhes diákszáj naponta meleg ebédet kap. Egyházunk súlyos és válságos helyzetét legjobban az eperjesi Kollégium eme szomorú korszaka mutatja. A külvárosban tengődött az evangélikus rendek egykori híres főiskolája egészen 1784-ig, mikor II. József rendelkezése folytán