Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század első felében. Győr 1939.
II. A hesszeni protestánsak ki- illetve bevándorlása. - a) III.Károly császár és Ernő Lajos hesszeni nagyherceg, valamint Ernő Lajos és szomszédainak levelezése a kivándorlás ügyében.
19 delmi szomszédját, hogy az ügyben teendő lépéseit és elhatározását majd ő vele is közölje. 4) Hesszen-Kasszel válasza késett. Ennek fejedelme még nem kapott a császártól levelet. A kérelemben sérelmet lát a protestáns rendek jogaival szemben, miután az 1648 évi westfaliai béke az összes protestáns birodalmi rendeknek biztosította az országaik felett való teljes fenségjogát. A császár kérelmének feltétel nélkül való teljesítése Kasszel fejedelmének véleménye szerint úgy tűnhetne fel, mintha a protestáns fejedelmek lemondtak volna a westfaliai béke által biztosított jogaikról, ő éppen ezért érdeklődni fog követe útján a protestáns rendeknek ez ügyre vonatkozó nézete és véleménye iránt. Egyébként Ernő Lajosnak adott válaszában, mely Schlangenbadban 1722. IX. 11-én kelt, osztja annak a kivándorlók vallási és lelkiismereti szabadságára vonatkozó aggodalmát. Sőt attól is tart, hogy sokan, ahogy ez már megtörtént, nem fogják bírni a szokatlan éghajlatot s vagy elfognak pusztulni, vagy koldusszegényen fognak visszatérni. Miután szerinte fontos és meggondolandó ügyről van szó, óvatosságra inti Ernő Lajost. 5) A hesszen-kasszeli tartománygróf, Károly, elég hajlandóságot mutat arra, hogy szembehelyezkedjék a császár kérelmével. Károly császár ismerhette a kasszeli fejedelemnek ebbeli hajlandóságát s bizonyára ezért nem is kért tőle külön levélben telepeseket, mint Hesszen-Darmstadt, Mainz és Fulda uraitól. Kaszszel értesítése szerint a többi protestáns fejedelmekhez sem fordult eddig közvetlenül III. Károly telepesekért. 6) Darmstadtban mindenben helyeslik Hesszen-Kasszel urának álláspontját és osztják minden aggodalmát. De attól tartanak mégis, hogy a császár kérésének a visszautasítását rossz néven venné. Másrészt úgy tartják, a kivándorlási engedély megtagadása megsértése volna a mindenkivel veleszületett és mindenkit megillető emberi szabadságnak. Az ennyire szabadelvű darmstadti kormány ezért nem javasolja a kivándorlási engedély megtagadását a jelentkezőktől. Hangsúlyozza azonban, hogy a kerületi hivatalnokok a jelentkezőknek jól kössék a szívükre. 4) Hess. Staatsarchiv, XI. fol. 9—10. 5) Hess. Staatsarchiv, XI. fol. 14—45. 6) Hess. Staatsarchiv, XI. fol. 14—15. 2*
