Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század első felében. Győr 1939.
II. A hesszeni protestánsak ki- illetve bevándorlása. - a) III.Károly császár és Ernő Lajos hesszeni nagyherceg, valamint Ernő Lajos és szomszédainak levelezése a kivándorlás ügyében.
20 hogy Magyarországon veszedelem fenyegeti vallásszabadságukat s hogy ne számítsanak visszafogadtatásra, ha útközben szerencsétlenül járva, vagy idegenben leszegényedve vissza akarnának térni az országba. A darmstadti kormány is általános keresztyén érdeknek ismerve el a török alól felszabadult vidékeknek megbízható lakossággal való benépesítését, azt javasolja fejedelmének, hogy abban az esetben, ha a jelentkezők minden figyelmeztetés ellenére megmaradnak szándékuk mellett, úgy a tized és jobbágy váltság lefizetése után adassék meg nekik az elköltözési engedély. A vám alól, miután az úgyis kevés, fel lehetne őket menteni. Emellett a fejedelem bölcs belátására bízza a kormány, hogy válaszol-e III. Károly kérelmére vagy hallgatagon napirendre tér-e felette. A fejedelmi titkos tanács csak azzal toldja meg a kormány javaslatát, hogy az elhatározásról értesíttessék Hesszen-Kasszel. A császárnak válasz egyelőre ne küldessék, miután annak megbízottja úgyis mindenről részletes jelentést fog neki tenni. 7) 1722. okt. 14-én az előző javaslatok értelmében ad ki kivándorlási rendeletet Ernő Lajos az összes kerületek főhivatalnokaihoz intézve. Meghagyja ebben az összes hivatalnokoknak, hogy a kerületükből kivándorolni szándékozókról készítsenek névjegyzéket s tüntessék fel ebben az illetők személyi adatait és vagyoni viszonyait. A kivándorlási engedélyért benyújtott kérvények döntés végett a fejedelmi kormányhoz terjesztendők fel. 8) Hessen-Darmstadt fejedelme a kivándorlási engedély megadása tekintetében a legszabadelvűbb álláspontra helyezkedett. De sem ő, sem Kasszel ura, Károly, nem örült alattvalói kivándorlásának. Azon voltak inkább, hogy visszatartsák alattvalóikat az országban. S tették ezt nemcsak önző okokból, hanem azért is, mivel nem volt nekik közömbös, hogy a kivándorlók milyen sorsra jutnak s aggódtak azok testi és lelki jóléte miatt. Mégis, elismerve a III. Károly által hangoztatott keresztyén érdeket, lehetővé tették az országaikból való kivándorlást az arra hajlandóknak. Ernő Lajos, noha számtartósága (fürstliche Rentkammer) ama aggodalmának adott kifejezést, hogy a vám elengedése neki veszteséget fog jelenteni, mégis 1722. szept. 23-án 7) Hess. Staatsarchiv, XI. fol. 21—22. 8) Hess. Staatsarchiv, XI. fol. 31.
