Túróczy Zoltán: A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma 1785-1935. Győr 1936.

A bizonyságtevő templom

56 királyi adomány s a szegényasszony utolsó pénzdarabja. A vér, munka ós áldozat értékeit átfogja az élő hit és egyházszeretet aranyabroncsa s glóriás fénnyel megkoronázza az isteni kegyelem. Megkérdezzük önmagunktól: megkaptad-e, megkapja-e tőlünk az anyaszentegyház és a gyülekezet a vér, a munka és az áldozat adóját? Átfogja-e azokat a mi élő hitünk és egyház-szeretetünk aranyabroncsa? Üzenjük a mai és utánunk jövő nemzedéknek, hogy ezt a győri templomot, ezt a győri gyülekezetet is csak azokkal az értékekkel lehet fenntartani, melyek megépítésüknél alkotóerővé váltak. Ennek a gyülekezetnek jövendő-biztosításához mindig szüksége lesz a vér, a munka és az áldozat értékeire, de ezek csak akkor válnak gyülekezet-teremtő erővé, ha élő hitből és egyházszeretetből születnek. Üzenjük a mai és utánunk jövő nemzedéknek, hogy a 150 évvel ezelőtti gyülekezet, mely lélekszámban a mostaninak fele volt, azért tudott 7 elvett, elégett, rombadőlt temploma helyébe egy nyolcadikat építeni, mert hitt Isten örökkévaló kegyelmében, hitt az evangélikus egyház történeti küldetésében és hitt az egyház örökkévaló igazságaiban. Ezt a hitet bizonyossággá tesszük szívünkben s ünnepélyes fogadalomképpen elmondjuk a hálaadás oltára mellett: hiszünk egyházunk történeti küldetésében, hiszünk egyházunk isteni igazságaiban, hiszünk templomunk szent hivatásában! Jövendők ködös tájain úgy világít felénk templomunk toronynélküli fehér homloka, mint egy márványba merevült örök igéret. Ennek az Ígéretnek boldog birtokában bátran felemeljük, fejünket s elmondjuk a zsoltárköltő hitvallását: Bizony, ez az Isten a mi Istenünk mindörökké! Ö vezet minket mindhalálig! Ámen.