Túróczy Zoltán: A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma 1785-1935. Győr 1936.

Győri templomok

19 Tiak bolthajtásos termében kezdődött, a Szent István-templom düledező falai között folytatódott, azután elérkezett a pataházai templomhoz. Hova lettek ezek a templomok? Vájjon a helyükön kívül maradt-e belőlük pár fundámentomkő, néhány tégladarab, vagy egy-két üszkös gerenda? Ki tudja bizonyossággal megmon­dani, hogy tulajdonképpen hol állhatott a Rueber-ház? Hol állt a Szent István-templom oltára? Melyik az a darab föld, melyen Pataházán véres verejtékkel, boldog könnyezéssel templomot épí­tettek őseink? Elpusztult minden egészen? A templomoknak csodálatos misztikus történetük van. Soha­sem pusztulnak el egészen! Összeomló régi templomokból ván­dorkövek indulnak el a história jövendőbe vezető országútján. Észrevétlenül beleépülnek egy-egy új templom falába s a régi templom lelkével megtermékenyítik azt. A Rueber-ház oltáráról vándorútra kelt egy-két kődarab, vagy talán egy kioltott oltárgyertya. A Szent István-templomból elindult néhány tégla és gerenda. A pataházai templomból is át­szállt a Dunán egy-két orom-darab. Beleépültek a következő templomokba, hogy azután azok összeomlása után folytassák vándorútjukat későbbi templomok felé. Ezek a kövek elkezdenek prédikálni. Megkérdezik a mai nem­zedéktől: vágyódsz-e annyira az Isten igéje után, mint a régi Győr protestáns népe, mely kürtök szavára elindult a Piac-tér felé, hogy a nyitott ablakon át Isten igéjének legalább egy szavát befogad­hassa a lelkébe? Megállsz-e olyan bátran az egyház igazsága mellett, mint a Szent István vértanú templomának népe, kik felett korbács suhogott, kik mögött börtönajtó csikordult? Van-e ben­ned annyi áldozatkészség, lemondásra való hajlandóság az egy­házért, templomért, mint amennyi a pataházai templom népének a lelkét eltöltötte? Élnek-e ma is Rueber ezredesek, Torkos Péter városbírák? Vannak-e a gyülekezetnek erőslelkü, bátor, megálló patrónusai? Vannak-e hívő, áldozatos, mindenrekész presbiterei? Vannak-e Laki Miklósai, akik szablyára tett kézzel, még életük árán is hajlandók megvédelmezni az egyház vallásszabadságát? Beszélnek a régi mohos templomkövek. A templomkövek beszélnek? Isten lelke beszél! D. Kapi Béla. 5*

Next

/
Thumbnails
Contents