Túróczy Zoltán: A győri evangélikus templom másfélszázados jubileuma 1785-1935. Győr 1936.
Győri templomok
Megosztott templom a Belvárosban. Ebben a jubileumi hónapban gyülekezetünk régi templomainak történetén megyünk át. Az a templom, melyről ma lesz szó, nem magasba szökelö tornyú. Egészen egyszerű kis belvárosi magánház. Aki elment mellette és nem volt ismerős a helyzettel, annak fogalma sem voit arról, hogy templom az az egészen igénytelen kis ház. Tulajdonképen nem is érdemli meg a templom nevet. Nekünk azonban mégis drága kincs, mert emlék. Az emlék értékét pedig nem pénzzel, hanem szívvel mérik. Csak negyedszázadig szolgált Istennek, de ha hozzámérjük azokat az esztendőket, amelyek alatt a vágyakban élt ez a templom és azokat az időket, amelyekben e gyülekezet könnyei hullottak azért, hogy ez a templom elvétetett, akkor kereken félszázad zajlott le körötte a győri gyülekezet történetéből, az 1637—1681. esztendő. Név gyanánt ezt a nevet adtuk ennek a templomnak: „Megosztott templom a Belvárosban". A mult Vasárnap szó volt már arról, hogy a pataházai, saját erőnkből felépített templomot elvették ellenségeink. A győri evangélikusság nem tudott ebbe belenyugodni. Hosszú ideig csak befelé folytak a könnyei. Mikor 1637-ben trónra lépett III. Ferdinánd, akinek személyében új szellem érvényesülését vélték látni, egyszerre felébredt a győri evangélikusok szívében is a vágy, hogy a pataházai templomot vissza kell szerezni. Az 1638,-i országgyűlésen a győri követeket is ott találjuk Pozsony falai között. A pozsonyi országgyűlésre a győri várőrség Iffju György lovashadnagyot és Laki Miklós zsoldost küldi ki. Ez utóbbi volt az, aki a pataházai templom elfoglalását karddal egymaga akarta megakadályozni. Az 1638-ik évi 1. törvénycikk, mely III. Ferdinánd koronázási hitlevelét tartalmazza, határozott ígéretet is tesz már arra vonatkozólag, hogy vallását ki-ki szabadon gyakorolhatja. Ebben az eredményben ennek a két katonának is jelentős szerepe van. Ha azonban azt gondoljuk, hogy abban az időben megfelelő eredmény volt ez s a két vitéz nyugodtan hazajöhetett: íme a koronázási hitlevélben a koronás király szabad vallásgyakorlatot ígért a végvári vitézeknek és ezt törvénybe is iktatta, akkor tévedünk. Abban a korban egyáltalában nem volt jogrend, nem volt a
