Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

II. A gimnázium munkája. - 2. A tanitás módszere: a tanárok

pos előismeretekkel gazdagított ifjakat, kik a gimnáziumot elhagyván, önerővel birjanak tovább haladni." Szakképzett tanár volt Dallos Gyula is; elsősorban gyakorlati nyelvtanító, aki Nyugat-Európát beutazva, sok nyelvet tanult meg; amikor Szarvasról eltávozott, az angol nyelv és irodalom egyetemi magántanára lett. Átgondolt, módszeres tanítási eljárását nemcsak sok nyelvi tankönyve, de neveléstani munkái is sejtetik; végül is Pest vármegye másodtanfelügyelője lett. Domanovszky a soproni ev. főgimnáziumhoz távozott, Molítórisz Adolf az 1855-i kolerában meghalt, Dallos pedig önként elhagyta állását. így még az ötvenes években megint átalakult a tanári kar képe. A megválasztottak közül Lányi Gusztáv (1855— 1891) a régi, „polihisztor" tanárok típusa: teológiát végzett, jól rajzolt és festett, a magyar, német, angol, francia, görög, latin, héber, tót és dán nyelveket értette, 205 kötet kéziratos munkát hagyott hátra; ámde tanítói módszert tanítványaival szemben való véghetetlen jósága, elnézése, illetve ezen elnézésének következményei miatt nem fejthetett ki. Az 1855-i év hozta ide Gally Tóbiást (1855—57) és Delhányi Zsigmondot (1855—97), a „kis gimnazisták áldott emlékű tanárát". Teológiát végzett s Jénában tanult. Korán árvaságra jutott s szelíd nevelői s tanítói eljárására talán árvasága évei voltak alakító hatással. Nagy türelem jellemezte. Módszerének lényeges része az összefoglalás és begyakorlás volt. Egy-egy osztályban sok tantárgyat tanítva, volt alkalma jól megismerni tanítványait. Iskolaügyekkel szeretett elméletileg is foglalkozni; az ösgyáni gimnázium értesítőjébe cikket irt „a tanoda átalakulásáról". Magyar olvasókönyve több kiadást ért. De az 1855-i év személyi változásai között az iskola sorsára legfontosabb Tatay Istvánnak (1855—84) tanárrá választása volt. Tatay Jéna, Halle, Berlin tanításai birtokában és sok gondos önművelés után jött Szarvasra s a gimnázium éltető szellemévé lett közel egy emberöltőn át. ízig-vérig pedagógus és didakta; számos iskolaügyi cikkén kívül az ifjúság számára „költészeti és szónoklati remekeit" és olvasókönyvet irt. Tanítási eljárása alaposan átgondolt módszer s egészen a ma általánosan bevezetett osztályfoglalkoztatás volt. Ez a tanulók érdeklődésének állandó ébrentartásával, versengés felkeltésével történt. A kitűzött latin fordítási anyagot a tanulók pongyolán lefordították; erre feltette a kérdést: hogy tudnád ezt jó magyaros kifejezésre ültetni át? Hát te? S amikor a lelkesen jelentkezők versenyét megelégelte, akkor bemutatta a magáét s mint elsőrendű szónok, ügyes költő s mint aki művészileg kezelte a magyar nyelvet, klasszikusan szép műfordításával zárta le a vitát. Az egész tanóra alatt a tanulóság az ő bűvösen lenyűgöző hatása alatt állott. Tatayval majdnem pontosan egyidőben működött Korén