Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

II. A gimnázium munkája. - 2. A tanitás módszere: a tanárok

István (1856—88), a gimnázium szinte egyik legeredetibb, jeles tanára. Teológiát végzett s egész életét a pedagógia szolgálatá­ban élte le, a szó legszorosabb értelmében vett lankadatlan mun­kásság közepette. Már aszódi tanársága alatt háza valóságos nevelőintézet volt, ahol az udvaron, szín alatt, szobákban hem­zsegtek a diákok. Minden tantárgyat végigtanított, de különös előszeretettel a növénytannal foglalkozott; híres botanikus volt, botanikusokkal európai összeköttetései voltak. Tanitványait e foglalkozási körébe bevouta („eredjetek ki délután Halásztelekre s szedjetek nekem 300 szarkalábat!"), miáltal e tantárgy szem­léltető és gyakorlati tanításának célját is szolgálta. Szívesen fog­lalkozott a tót nyelvvel és irodalommal is; amikor ezt félreértve, egyesek megtámadták: büszkén hivatkozott ei'ős magyar érzésű gyermekeire, unokáira és tanítványaira, akik egyikének, Petőfi Sándornak nála maradt relikviáit a legnagyobb kegyelettel őrizte s dicsekedve mutogatta. A magyar istentiszteletek soha nem hiányzó látogatója volt; Benka tréfásan el is nevezte „az öreg templárius"-nak. 1858-tól 1887-ig működött Kicska Dániel. A jénai egyetemen, mint teológus, feltűnt klasszikus latinságával. Irt görög nyelvi munkát; kéziratban maradt tót nyelvtana; foglalkozott zeneel­mélettel. A vallástanításban módszere volt sokat betanultatni a Szentírásból; a betanult rész felmondása után jött annak ma­gyarázatát ilyenformán: Érted-e ezt? Érzed-e? örülsz-e ezen ígé­retnek 1? Sokan teljesitik-e ezen parancsolatot? Tehát rávezető s osztályfoglalkoztató volt. Különösen szerette, valósággal élvezte a latint. Ebből házi feladatot nem igen adott, hanem az órán va­lamelyik lapon felütve a könyvet, az egész órát fordítással töl­tötték. Előfordult az is, hogy a tanév kezdetén olyan kijelentést tett, hogy aki neki valamelyik klasszikus szerzőtől 100 sort beta­nul, annak nem kell félnie! A tanári létszám ezen időben már tizenkettő volt; a fenn­tartó egyházmegye az oktatói munkát azzal akarta fokozni, hogy a gimnáziumhoz előkészítő osztályt csatolt s annak vezetésével Mocskónyi Ágostont (1858—75) bízta meg. A hatvanas évek ele­jén pedig három kitűnő pedagógus beállása tette hoszu időre állandóvá az iskola virágzását. 1861-ben jött Mihálfi (Mihalovics) József (1861—91) és Zsilinszky Mihály (1861—74), a következő év­ben Benka Gyula (1862—1908). Mihálfi a tevékeny tanárok tipusa. Társadalmi szereplé­sét mellőzve, első helyen jeles tankönyvirói tevékenységét (irály­tan, olvasókönyv, földrajz, történet) emiitjük. Legnagyobb sze­retettel a földrajzot tanította, átgondolt, kidolgozott módszerrel. Először a fali térkép alapján egy nagyobb területnek, pl. az Osztrák-Magyar Monarchiának általános, felszínes ismertetését és begyakorlását végezte s ezután fogott hozzá egy-egy vidék tár-

Next

/
Thumbnails
Contents