Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)
II. A gimnázium munkája. - 2. A tanitás módszere: a tanárok
István (1856—88), a gimnázium szinte egyik legeredetibb, jeles tanára. Teológiát végzett s egész életét a pedagógia szolgálatában élte le, a szó legszorosabb értelmében vett lankadatlan munkásság közepette. Már aszódi tanársága alatt háza valóságos nevelőintézet volt, ahol az udvaron, szín alatt, szobákban hemzsegtek a diákok. Minden tantárgyat végigtanított, de különös előszeretettel a növénytannal foglalkozott; híres botanikus volt, botanikusokkal európai összeköttetései voltak. Tanitványait e foglalkozási körébe bevouta („eredjetek ki délután Halásztelekre s szedjetek nekem 300 szarkalábat!"), miáltal e tantárgy szemléltető és gyakorlati tanításának célját is szolgálta. Szívesen foglalkozott a tót nyelvvel és irodalommal is; amikor ezt félreértve, egyesek megtámadták: büszkén hivatkozott ei'ős magyar érzésű gyermekeire, unokáira és tanítványaira, akik egyikének, Petőfi Sándornak nála maradt relikviáit a legnagyobb kegyelettel őrizte s dicsekedve mutogatta. A magyar istentiszteletek soha nem hiányzó látogatója volt; Benka tréfásan el is nevezte „az öreg templárius"-nak. 1858-tól 1887-ig működött Kicska Dániel. A jénai egyetemen, mint teológus, feltűnt klasszikus latinságával. Irt görög nyelvi munkát; kéziratban maradt tót nyelvtana; foglalkozott zeneelmélettel. A vallástanításban módszere volt sokat betanultatni a Szentírásból; a betanult rész felmondása után jött annak magyarázatát ilyenformán: Érted-e ezt? Érzed-e? örülsz-e ezen ígéretnek 1? Sokan teljesitik-e ezen parancsolatot? Tehát rávezető s osztályfoglalkoztató volt. Különösen szerette, valósággal élvezte a latint. Ebből házi feladatot nem igen adott, hanem az órán valamelyik lapon felütve a könyvet, az egész órát fordítással töltötték. Előfordult az is, hogy a tanév kezdetén olyan kijelentést tett, hogy aki neki valamelyik klasszikus szerzőtől 100 sort betanul, annak nem kell félnie! A tanári létszám ezen időben már tizenkettő volt; a fenntartó egyházmegye az oktatói munkát azzal akarta fokozni, hogy a gimnáziumhoz előkészítő osztályt csatolt s annak vezetésével Mocskónyi Ágostont (1858—75) bízta meg. A hatvanas évek elején pedig három kitűnő pedagógus beállása tette hoszu időre állandóvá az iskola virágzását. 1861-ben jött Mihálfi (Mihalovics) József (1861—91) és Zsilinszky Mihály (1861—74), a következő évben Benka Gyula (1862—1908). Mihálfi a tevékeny tanárok tipusa. Társadalmi szereplését mellőzve, első helyen jeles tankönyvirói tevékenységét (irálytan, olvasókönyv, földrajz, történet) emiitjük. Legnagyobb szeretettel a földrajzot tanította, átgondolt, kidolgozott módszerrel. Először a fali térkép alapján egy nagyobb területnek, pl. az Osztrák-Magyar Monarchiának általános, felszínes ismertetését és begyakorlását végezte s ezután fogott hozzá egy-egy vidék tár-