Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

II. A gimnázium munkája. - 2. A tanitás módszere: a tanárok

inat, költészetet. Mindjárt működése első évében keresztülvitte, hogy minden tárgyat magyarul tanitsanak. Tanitási módszere .szemléltető volt; természetrajzi tanitásainál a tanulókat kivitte a szabadba, velük növényeket, rovarokat gyűjtetett. A tanulók fogyatkozásaival szemben elnéző volt; az önbizalmukban gyengéket bátoritotta, az elbizakodottságot ellenben tréfás-gúnyos megjegyzésekkel gyógyítgatta. A magyar irodalmi oktatásnál a nagyobb tanulókkal tartalmi kivonatokat készíttetett, önmunkásságra való szoktatás volt a célja az általa alapított s ma is működő „Vajda Péter Önképzőkör"-nek. Tanítványai előtt való népszerűsége páratlan; 1856-ban Mojsisovics Vilmos, Duchony Ferenc és Kugler János tanítványai Bécsben elkészítették mellszobrát s abból egy példányt a gimnáziumnak ajándékoztak. Vajda érdeme volt az is, hogy 1844-ben elfoglalhatta tanári katedráját iskolánk ezen korának másik büszkesége, Ballagi (Bloch) Mór (1844—48, és 1850—51). Ballagi tudományos felkészültség dolgában mesze meghaladta ugyan Vajdát; mint gimnáziumi tanár azonban jóval mögötte marad ugy nevelési, mint tanitási eredmény tekintetében. A rendkívül sokoldalú tanulmányokon alapuló ismeretek (Biblia, Talmud, Párizsban technika, Tübingenben teológia, keleti nyelvek; egyelőre. 1844-ig két vallás alapos isme^ rete; német, francia, angol folyóiratokban közölt, többnyire nyelvészeti dolgozatok, stb.) megtermették gyümölcseiket sok-sok külső elismertetés alakjában (1840 óta akadémiai tag, stb.); hírneve, buzgósága, amint láttuk, az iskola fejlesztésére is jó hatással volt; kevésbé lettek azonban értékesítve gimnáziumi katedráján. Matematikát, fizikát, nyelveket tanított; zsenialitása lehetővé tette, hogy minden tudományban hamarosan otthonosan érezze magát; azonban tanítása ötletszerű, tulajdonképen minden módszert nélkülöző volt; tetszése szerint elhagyott előirt anyagot (néha egész tárgyakat), máskor meg olyat is adott elő tudományos alapossággal, ami nem volt előírva. Kérkedő, tudományát fitogtató modora pedig később kortársaival olyasféle helyzetbe hozták, mint annak idején Magdát; ez volt oka, hogy 1850-ben, amikor tanári székének újból való elfoglalásáról volt szó, tanítványai hosszú beadványban sorolták fel valóban meglévő, esetleg néha nagyitóüvegen át nézett hibáit s kérték mellőzését. Vajda és Ballagi mellett a már megnevezetteken kívül működött még Peez Gyula (1845—53); „paptanár" volt; Halléban tanult s végig, mint pap és tanár képezte magát tovább nagy lelkiismeretséggel, szorgalommal; irják, hogy egyházi szónoklatait nálánál nagyobb gonddal senki nem dolgozta ki. Emellett állandóan foglalkozott iskolaügyi kérdésekkel; 1847-ben Tavassy Lajos Emléklapjaiban a gimnázium feladatáról értekezett; cikket irt a tanítóképzésről, nagy pedagógiai és didaktikai felkészültségről téve bizonyságot; 1848-ban irott gyakorlati magyar