Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 7. A világégés árnyainál (1914—1934)

tékezve összehordott kövekre, az evangélikus áldozatkészség diadalára figyelmeztette az akkori és régi diákokat, a magyar evangélikus egyházat és a hazai tanügy vezetőit. Az évi államsegély (mely a későbbi években ismételten felemeltetett) és az államsegélyen fölépült „büszke, hatalmas, modern palota"* korszakot zárt le és korszakot nyitott a gimnázium történetében. Egy százéves küzdelem volt az elhatároló fal egyik oldalán; a másikon: az állam gyámsága alatt hatalmas felvirágzás, vagy legalabb annak reménye. 7. A világégés árnyainál (1914—1934). Egy ideig ugy látszott, hogy az állandó virágzásba vetett hit nem is lesz csalóka remény. A jól felszerelt intézet a nemes történeti hagyományok betartásával szépen haladt az állami gyámság alatt. A tanulói létszám tekintélyes, a tanítás szelleme, módszere egységesen irányitott, a kor követelte pedagógiai és didaktikai szempontok betartattak. A külső fejlődés jele volt, hogy az 1912/13-i tanévben az első osztály, a következőben már a második is párhuzamosittatott. A tanári kar a biztositott megélhetés, az állandósultnak hitt rendszer nyugalmában buzgón folytatta munkáját az iskolában, sőt azon kivül is. 1912-ben „Szarvasi főgimn. tanárai szabad lyceuma" alakult. Azonban éppen ezen 1912/13-i tanévre, anélkül, hogy akkor annak körvonalait tisztán lehetett volna látni, egy sötét árny rajzolódott. Külső felhivásra a felsőbb osztályos tanulóság körében lövésztanfolyamot rendeztek, amelyre a VII. és VIII. osztályosok mindannyian önként jelentkeztek. Az alapszabályokat a gimnázium igazgatója és a gyulai 2. honvédgyalogezred parancsnoksága irták alá. A katonai kiképzés tényleges és volt tisztek felügyelete alatt folyt ezen és a következő tanévben, hogy az azután következőben az eladdig kellemes szórakozásnak tekintett katonásdi játék rettenetesen komoly fordulatot vegyen. A világháború egész tartama alatt lenyűgözte, következményeivel pedig súlyosan megsebezte iskolánkat. Tanárokat, tanulókat szólitott el, iskolai helyiségeket foglalt le, s az általa okozott folytonos változásokkal, rendkivüliségekkel bénitólag hatott az iskolai munkára. Már az első hetekben hadbavonult a tanárok közül Lang János és Oláh Miklós; az előbbi a szerbiai harcok szörnyű szenvedéseiből vette ki részét, Oláh Rohatynnál küzdött. Később bevonult Szőke Balázs és H. Gaudi Árpád. A tanulók közül az első tanévben 32, a másodikban 26 távozott az iskola padjaiból különböző harcterekre és ez a szám a további években megsokszorozódott. A tanárok bevonulása uj tantárgy-elosztást, tanrendeket, a tanulóké 1915-től kezdve hadi-érettségi vizsgák tartását tette szükségessé. • Székely Sándor ódájából.