Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 7. A világégés árnyainál (1914—1934)

Az iskolai helyiségek közül a tornacsarnokot és a mellette lévő, addig torna-szertárul és önképzőköri helyiségül használt épületet mindjárt a háború kitörésekor katonai kórház céljaira foglalták le. Ennek következtében a tornatanitás az első télen egészen szünetelt; a második háborús tanévben és tavasszal egyes osztályokat összevonva tornáztattak, télen pedig a tantermekben szabad-gyakorlatokat, térképolvasást, hadi előadásokat tartottak s a katonai gyakorlatokkal kapcsolatos tudnivalókat magyarázták tornázás helyett. 1916-ban az oláh betörés következtében menekülő tanulók befogadásával felszökött a tanulói létszám és ugyanakkor kellett helyet adni az iskolaépületben a polgári és állami elemi leányiskolának. Az azután következő tanévekben egymást érő izgalmas események (1918 okt. 31., 1919 márc. 21.) egyre jobban veszélyeztették a tanulói lélek egészségét; ehhez járult a test egészségét megtámadó spanyol járvány. Betetőzte a nyomorúságot a bolsevista uralom alól felszabadító oláh katonák ismételt beszállásolása; iskolánkban való szereplésük mardandóbb nyomot is hagyott: a gimnázium jeleseinek (Tessedik, Korén, Zsilinszky stb.) olajfestményü arcképeit összeszaggatták. A romoknak minden téren való eltakarítása után az iskolai élet aránylag gyorsan terelődött egyenletesebb mederbe. Nagy része volt ebben azon, talán kevés intézetnél meglévő viszonynak, amely a szarvasi gimnáziumot az őt kormányzókhoz füzi. Iskolánk legfőbb vezetői az iskola egykori növendékei, akik ilyenformán mintegy vérségi kapcsolatok által érzik magukat elkötelezve arra, hogy a valamikor őket is tápláló Alma Mater ügyes-bajos dolgaiban féltő gonddal résztvegyenek. A régi diákokat egyesületbe tömörítő Szarvasi Öregdiákok Szövetsége pedig nemcsak a hagyományok ápolásával emeli az iskolát, de állandó segélyezéseivel annak külső történetébe is beleírja nevét. Mielőtt azonban bucsut vennénk a külső történet zegzugos útjától, még két nevezetesebb mozzanatnál kell pár pillanatra megállnunk, Az egyik egy szerény kezdeményezés, mely majdnem a legnehezebb években minden külső segítség igénybevétele nélkül régi-régi óhajt valósított meg: 1930 szept. 11-én avatták fel Kovács és Saguly esperesek a tornacsarnok mellett levő, u. n. jegyzői lakból alakított, 25 tanuló befogadására alkalmas internátust. A másik és felemlitésre utolsónak hagyott esemény éppen száz évvöl azután történt, hogy Bolza József gróf bejelentette nagylelkű adományát. 1933-ban halt meg Pokomándy Sándorné szül. Radimeczky Mária, aki végrendeletében 135 hold földből és egy beltelkes házból álló ingatlanának egyötöd részét a szarvasi gimnáziumra hagyta, azzal, hogy ezen örökség kamata, illetve jövedelme felekezeti különbség nélkül elsősorban árva, vagy félárva, szorgalmas és jóviseletü tanulók segélyezésére fordittassék.