Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 5. Küzdelem a létért (1850—1895)

E nagyszerű fellendülésnek nem vetett véget Vajda halála (3846 febr. 10.). Az általa meggyújtott, kitűnő utód kezében lobogtatott fáklya lángja világította be intézetünket egész addig az időpontig, amidőn az országos események kérlelhetetlenül avatkoztak be. Mert Alma Materünk élete fonalán haladva, észrevétlenül elérkeztünk a nagy határkőig, amelynél el kellett hallgatnia a múzsáknak. A minden eszményiért könnyen fellelkesülő ifjúságot elragadta a márciusi szellő. Hiában tartottak csitító, higgadtságra intő beszédeket — abban a teremben, amelyben ma a tanítónőképző könyvtára van — Ballagi meg Greguss tanárok, Placskó esperes, sőt Brutkovszky György nemzetőrségi kapitány: felszólalásaik már nem szabhattak irányt az eseményeknek, melyek magukkal ragadtak tanulót és tanárt egyaránt. Ballagi 1848 szeptemberének végén elhagyta Szarvast, hogy a hadsereghez távozzék. Tanszékét, a „fizikai tanszéket" már be sem töltötték, mert „hazánk e tanfolyamatban oktatást venni szokott ifjakat a táborba" szólította. Szeptember huszonhatodikát irtak akkor: Jellaehichot már csak három nap választotta el Pákozdtól! Egy ideig még folyt a tanítás, már erősen megcsappant létszámmal, zaklatott kedélyállapotban. Az események azonban nem álltak meg s az 1849 január 8-i iskolai tanácsülés elrendelte, hogy miután az előnyomuló ellenség Budapestet is elfoglalta, s további előnyomulása várható, és mert az a hír kering, hogy a serdültebb ifjúságot összefogdossák, azért azokat szét kell bocsátani, sőt szülőik kívánságára esetleg a korosabbakat is. Május 17-én Greguss (akkor Gerő) igazgató bejelentette, hogy a szónokköltészi osztály félig, az elsőéves bölcsészeti pedig egészen üressé lett, úgyhogy ő négy hónap óta nem tanit s egyedüli foglalkozása az igazgatás, meg a könyvtár rendezése. Néhány hét múlva már neki sem volt maradása s végre augusztus 4-én Peez tanár hivatalosan jelentette az esperesnek, hogy julius 28-án az állam a gimnáziumi épületet katonai kórházul foglalta le. Agyudörgések csatazajából a tantermek méla csendjébe került honvédek töltötték meg az épületet; északi részén nehéz betegek, a délin nehéz sebesültek feküdtek. A tanároknak ki kellett költözniök lakásaikból s mások vendégszeretetét fogadni el. A könyvtárat részben áthordták más helyiségbe, a szertárakat bezárták, a kulcsokat eltették. Tanulók, tanárok és iskolaépület az események martalékaivá lettek. 5. Küzdelem a létért (1850—1895). Egyfelől az államhatalom beavatkozása jellemzi a most következő évek történetét. A győztes államhatalomé, amelynek nem kellett a protestáns autonómia s olyan feltételeket szabott az iskolák fenntartása elé, amiknek nem teljesithetését joggal remélhette. Ezzel az iskola válságba jutott