Nádor Jenő: A Szarvasi Ág. Hitv. Ev. Vajda Péter Gimnázium története (Budapest, 1934)

I. A gimnázium külső fejlődése. - 4. Vajda, Ballagi Greguss kora (1843—1849)

neki hajlékot adó épületé, amelynek folytonos használat folytán elrothadt a teteje. A nagy fordulat akkor következett be. amikor az egyházmegyének sikerült megszereznie tanárul és igazgatóul Vajda Pétert, aki 1843 őszén jött Szarvasra s 1844 febr. 7-én tartotta az esperes szavai szerint igen nagy sikerrel „első oskolai próbatételét." Most gyors egymásutánban az alkotások egész sora következett s az iskola virágzása tetőfokára jutott. Igaz, hogy e nagyszerű fellendülésben része volt az anyagiak szerencsés fordulatának is (ez években sikerült 4000 forintért eladni a mezőberényi iskolaépületet, ekkor tett a hatévi felügyelőségről leköszönő Boczkó Dániel alapítványokat); azonban az iskolát tekintélyessé és keresetté mégis Vajda egyénisége és buzgalma, továbbá Ballagi Mór tudományos hirneve, majd Greguss Ágost állandó fellelkesiiltségben végzett munkássága tette. Az irodalomtörténetből tudjuk, hogy Vajdára nézve a szarvasi évek az irói termékenység kiapadásának évei voltak. Ennek azonnal megtaláljuk magyarázatát, ha csak körvonalaiban is szemléljük két és félévig tartó, az adminisztráció legapróbb részleteire is kiterjedő iskolai és egyházi tevékenységét. Mint jegyzőnek ott látjuk nevét az iskolai tanáesiilési jegyzőkönyvek lapjain. És ott látjuk állandó indítványok, hozzászólások kapcsán majd minden gyűlésen, egyszer az újító, máskor a reformáló szerepében. Mint az egyházmegyét a kerületi gyűlésen képviselő küldöttség tagja, társaival együtt megbízatásáról, egészen újszerűen, írásbeli beszámolót készített. Lázas sietséggel, szinte mintha érezte volna, hogy rövid az ideje, buzgólkodott a gimnázium fizikai szertárának fejlesztésén, az iskola udvara, kertje rendezésén és különösen a szaktanitás teljes keresztülvitelén. E tekintetben anynyira ment odaadása, hogy például a negyedik tanszék felállíthatása érdekében felajánlotta a maga és tanártársai tervbevett fizetéskiegészitését is. És amikor a fenntartó megszavazta a negyedik tanszéket s arra az „alapos tudományosságu, országszerte ismert" dr. Bloch (Ballagi) Móricot hivta meg, nem állott meg a megkezdett uton s egy év múlva már az ötödik tanszék szervezése is megtörtént. Ezt akkor olyan nagy dolognak tartották, hogy nemsokára lépéseket tettek az iskolának kerületi gimnáziumul való elismertetése, líceumi rangra való emelése érdekében s majd utóbb (1846) választmányt biztak meg az alumneummal kapcsolatos konviktus tervének kidolgozásával. Ha mindehhez hozzávesszük még Vajda társadalmi szereplését (erkölcsi beszédek) s mindenekfölött — amiről másutt szólunk — tervszerű előkészületek alapján folytatott oktatói munkásságát, akkor meg fogjuk érteni az irodalomtörténet veszteségét, de felelni tudunk arra is: vájjon helyesen járt-e el iskolánk felügyelő-bizottsága, amikor 1930-ban az Ő nevéről keresztelte el a gimnáziumot?