Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - V. KORSZAK. Az általános üldözés előzményei 1645-1670.
A gömöri. ág liitv. evatig. esperesség története. 73 Ezidőben Andrássynó Monoki Anna a csetneki és más tizedet konokul megtagadta a lelkészektől, mely okból a megye ós az esztergomi érsek újból és újból, de mindég hiába kerestetett meg. Több egyházban nagy zavar és rendetlenség észleltetvén, 1652 október 1-ón Jolsván határozatba ment, hogy általános egyházlátogatás tartandó, a megye pedig megkeresendő, hogy „nagyobb tekintély okából" két nemes tagját küldje ki az esperes oldalához (Prot. Schröter 580 1.) mintegy „világi karhatalom" (brachium seculare) gyanánt 1). Ezen egyházlátogatás 1653 február 2-án vette kezdetét és 1653 március 8-ig tartott, mely alkalommal Majer András jolsvai lelkész, esperes, Laghan Márton oláhpataki lelkész alesperes és Remenik Mátyás csetneki lelkész jegyző által a süvetei, sajó-gömöri, gömör-panyiti, tamásfalvai, baloghi, budikfalvai, derencsényi, kietei, baradnai, ribniki, ratkói, bisztrói, rákosi, kövii, jolsvai, chisnói, vizesróti, sumjáczi, polomkai, hosszúróti, rőczei, rozlosnai, csetneki, restóri, ochtinai, szlabosi, geczeli, felső sajói, dobsinai, oláhpataki, alsó sajói, veszverési, betléri, hárskúti ós rozsnyói (összesen tehát 35) egyház lett beható vizsgálat alá vonva. Ezen a hozott végzés ellenére világiak közbenjötte nélkül keresztűlvitt egyházi vizsgálatnál esperessógünk egy régi mulasztást is helyre hozott. Az 1604-ben szerkesztett ós 1610-ben Thurzó György nádor által megerősített cikkelyek ugyanis eddigelé az egyes községeknek bemutatva még nem voltak, csak most kezdték az esperesség tagjai belátni, hogy e cikkelyek csak akkor érvényesek és általánosan kötelezők, ha azokat a „hívek" is elfogadják ós ennélfogva 1653 január 16-án Csetneken elhatároztatott, hogy ezen törvény az egyházlátogatás alkalmával magyar, német ós tót fordításban minden egyháznak és minden tanítónak elfogadás és aláírás végett bemutatandó. (Schröter 581 1.) Ezen határozat végrehajtása itt-ott akadályokba ütközött, így pl. Dobsina városa 1653 március 4-én ezen szabályok ellen hevesen tiltakozott és azok aláírását egyenesen megtagadta; az engedetlen egyház 1653 május 6-án Jolsvára idéztetvén képviselői Bodnár Kristóf és Krausz Tóbiás által okát adta a tiltakozásnak, előterjesztvén, hogy a szabályok régi kiváltságát, melynél fogva lelkészét szabadon, az esperes befolyása nélkül — választhatja, sértik. De hiába volt minden, az esperesség a megye elé terjesztette az ügyet, Dobsina városa végre meghajolt és 1654 ápril 21-én Jolsván nem csak aláírta és pecsétével megerősítette a cikkelyeket, de meg is követte az espe') Ezen határozat már világosan mutatja, hogy az egyház belátta, mikép a világiak támogatása nétkíll semmire sem mehet és abból, hogy a határozat csak karhatalomról beszél és . . . papiroson is maradt, ismét azon ellenszenv látszik, melyet az esperesség a világi befolyás ellen táplált és leküzdeni ne m tudott.
