Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - V. KORSZAK. Az általános üldözés előzményei 1645-1670.

A gömöri. ág liitv. evatig. esperesség története. 69 Egy új, belül megaranyozott ezüst kehelyt is láttunk, melyet a tálcával ós 4 forinttal együtt krasznahorkai Andrássy Mátyásnó Monoki Anna ajándékozott ezen egyháznak". (Prot. Rimanovi 818—819 1.) 3. Nevezetes és érdekes a Sumjácon 1636 évi október 9-én megejtett egyházlátogatás jegyzőkönyve, mely fényes bizonyítók arra, hogy esperességünk az idótt a más hiten lévőket erőnek-erejóvel áttéríteni törekedett. „A kijelölt helyen legközelebb a három leányegyház — Telgárt, Vernar ós Pohorella — valamint a nagyságos úrnő segítségével legalább egy fatemplom fog épülni. A lelkész, Prehradny János panaszkép előterjeszti, hogy vannak hívei, kik Isten tudja, mily vallásúak, mert az úrvacsorát a legtöbb megveti, az ünnepeket meg nem üli, az új naptárt a régivel confundálja, különösen a pohorellabeliek azok, kik állítják, hogy ki mint ruthón kereszteltetett meg, az Úr testének élvezetére nem kényszeríthető ós e részben úgy a lelkész, mint a polgári hatóság karhatalma eddigelé mire sem ment ezen vakmerő ruthénekkel szemben. Ez okból az esperes úr és kísérete a szakadásra törekvő fickók — super hosce nebulones schismaticos — ellen következő Ítéletet hozott: Isten igéjének valamint a szentségeknek megvetése becstelen szamártemetéssel — in honesta sepultura asinina — fenyítendő, az illető szamárhulla t. i. minden szertartás nélkül sine cruce sine luce, hoc est sine ceremoniis exequialibus non in coemiterio sed ubivis sepeliantur Cadavera horum asinorum — nem a temetőben, hanem akárhol elásandó. (Prot. Rimanovi 614—615 1.) V. KORSZAK. Az általános üldözés előzményei 1645—1670. A) Történelmi áttekintés. A linzi béke az 1646 évi országgyűlésen is megerősíttetett ugyan, de azért ópúgy nem tartatott meg mint a kötések, melyek megelőzték ; az ellenreformáció egyszer túlsúlyra vergődvén folytatta ádáz munkáját, a jezsuiták lábbal tapostak törvényt és jogot, a protestánsok hiába sürgették jogos panaszaik elintézését, a vallásháborítás megakadályozását az 1647 XIV. t.-c. mint valami magán — és nem országos — ügyet a megyék hatáskörébe utasította és miután a megyékben a hatalom már katholikus kézen volt: minden a protestánsok által bepanaszolt ügy . . . elintézetlen maradt. Az 1655-ben nádorrá választott Wesselényi Ferenc is, a vallási vita elnyomására és mellőzésére használta befolyását, a földes-