Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - V. KORSZAK. Az általános üldözés előzményei 1645-1670.
70 Alikulik József. urak már rendre elpártoltak volt az új hittől és jószágaikon nem tűrték az ev. lelkészeket: az ekkép minden törvényes oltalomtól elesett protestánsok ezentúl a lót ós nem lót közt tengődtek. Ahhoz járult, hogy az immár több mint száz éves harcban marcangolt nemzet alkotmányában és polgári szabadságában is nem egy sérelmet szenvedett — 1655-ben már a királyválasztási jogtól is megakarták fosztani — és hogy minden törvény, mely alkotmányos és vallásszabadságot biztosított, „fegyverrel Írottnak ós így érvénytelennek" tekintetett. Az 1655-ben megkoronázott Lipót (Ignác) III. Ferdinándnak 1657 ápril 2-án történt halála után a trónt elfoglalván! letett esküjével ós kiadott hitlevelóvel nem sokat törődött, sőt inkább neheztelt, hogy 1655-ben a rendeket választási jogukról lemondatni nem sikerült. Az 1659 évi pozsonyi országgyűlésen megujíttattak ugyan a magyar nemzet jogait biztosító törvények, kimondatott, hogy ő felsége mellett két magyar tanácsos, a portánál pedig magyar ügyviselő legyen; hogy minden magyar ügy a magyar tanács által intéztessék el, a kapitányságok nagykorú honfiakra bízassanak, külföldi zsoldosok csak a rendek beleegyezésével hozassanak az országba, a bennlevők pedig 3 óv alatt szállíttassanak ki stb., de ezen cikkek is jobbára*papiroson maradtak. — Az 1662 május 1-ón Pozsonyban megnyílt országgyűlésen hiába sürgették „lelki szabadságuk visszaállítását" a protestáns rendek, hiába hivatkoztak a bécsi és linzi békekötésekre és a királyok hitleveleire: „fegyveres kézzel írt törvények azok" szóltak a katholikusok ós „hol van Bocskay, Bethlen, Rákóczy, ki foganatot szerezhetne azoknak?" Végre a protestánsok otthagyták az országgyűlést, melynek 55 végzése ellen a 13 keletójszaki megye aztán Zemplénben tartott gyűléséből óvást tett, de két követót Székely Endrét és Szuhay Mátyást „egy folt lázadó küldötteinek", mondta Porcia herceg Bécsben, felhíván a nádort, hogy: „küldje őket vissza, mert baj lesz!" A nemzet ismét meghasonlott, a keletéjszaki 13 megye el volt tökélve fegyveres kézzel is, ha kell, a magyar alkotmányért síkra szállani! Ez alatt a török elleni harc folyton folyt, míg a szentgotthárdi fényes győzelem után 1664 augusztus 10-ón illetve szeptember 27-én „rólunk nélkülünk" megköttetett 20 évre a hírhedt vasvári béke, melynek a 13 megye még az esetben is joggal ellentmondbatott volna, ha a török győzött ós a békefeltételeit diktálta volna! Az ezen béke ellen Kassáról 1665 november 12-ón tett óvással egyet is értett aztán az ország többsége, jóllehet Lipót király Bécsbe hivatta volt,az urakat, kiknek Lobkovitz herceg 1664 december 9-én ugyancsak fejtegette a bókepontok „hasznos, üdvös ós szükséges voltát!"
