Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IV. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség virágkora.1622-1645.

64 Alikulik József. ifjúság becsületére vált (in quo honeste steterunt, Prot. Rimanovi 734 1.)" és a rozsnyói iskolát illetőleg 1642 február 20-iki kelet alatt: „a német tanító (Peschkover Dániel) Hutter theologiáját, Philippus grammatikáját és Dietericus Mauthner-féle logikáját és rhetorikáját szorgalmasan forgatta a tanuló ifjúsággal". (Prot. Rimanovi 823—824 1.) Ezen adatokból már azon törekvés is kitetszik, mely az ifjúságnak osztályokra való elkülönítésére vagyis oda irányult, hogy a magasabb tantárgyak előadása másra és az elemi oktatás is másra bízassók. Ez pl. Dobsinán, hol az (elemi) iskola és az alumneum között már különbséget tettek, életbe is volt léptetve. E) Vallásosság, erkölcsiség, szokás, míveltségi állapot Gömör vármegye e korszakban is majdnem folytonosan háborúk színhelye lóvén, a lakosság anyagi és erkölcsi pusztulása állandó volt. A magyar felkelő hadak, a német zsoldosok és a kalandozó törökök nem ismertek kíméletet, aláásták a jólétet, megmételyezték a jó erkölcsöket. Hiszen elég Szén Péter gömörpanyiti lelkész, az 1641-ben török rabságba hurcolt babaluskiak ós a 1643/4-ben kifosztott hárskútiak szomorú sorsára hivatkoznom, hogy beigazoljam, mily nehéz volt e korban a létért való küzdelem. A különféle hadaktól megsarcolt, a töröktől súlyos adókkal terhelt, folytonos rettegésben élő nép vagyonilag tönkre menvén, az erkölcsi sülyedés is megindúit. A hűtlen elhagyás, házasságtörés és istenkáromlás eseteivel az e korból reánk maradt jegyzőkönyvekben igen sűrűn találkozunk. Az 1637 és 1642 évi egyházlátogatások alkalmával ismét ós ismét utasíttattak a hívek, hogy az isteni tiszteletet el ne mulaszszák, az Úr testét gyakran élvezzék, az átkozódást ós káromkodást, valamint a gonosz emberek társaságát kerüljék! De bármily szigorúan lépett is fel az egyház, az általános sülyedésnek gátat vetni nem volt képes. Az esperesség és minden tagja összes befolyását latba vetette, hogy tekintélyét fenntartsa és az erkölcsi hanyatlást megakadályozza; a káromkodást botütéssel és bírsággal sújtotta; a ki a 6-ik parancsolat ellen vétett nem csak egyházi fenyíték alá esett, hanem a polgári hatóság is megbüntette ós ismétlés esetében könyörület nélkül kiűzték a helységből. E tekintetben a lelkész és tanító épen nem képezett kivételt, így pl. 1643 január 16-án a tamásfalvai lelkész fiai „házasságtörés gyanúja miatt" a balogi vár börtönében és bilincsekben sínylődtek (Prot. Rimanovi 829, 831 1.) Feltűnő, hogy Magyarország e vidékén a művészet e borzasztó korban is meleg ápolásban részesült, miről tanú-