Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IV. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség virágkora.1622-1645.
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története. 65 bizonyságot tehet a templomok e korbeli berendezése és díszítése, amennyire — elég hézagosan — az egyházlátogatások jegyzőkönyveiből ismerjük. Szép kárpitok, gyönyörű oltárképek, értékes ötvös művek és csinos faragványok majd minden templomban voltak úgy, hogy aztán 1637 március 11-én Hárskúton nagyon feltűnt és visszatetszett, midőn az egyházlátogatás az ottani templom falain nem képeket és faragványokat, hanem . . . zsíros húsdarabokat (laridis pingnibus) látott; de a „magyar énekek feltűnő kellemes dallama csakhamar elfeledtette az esperes úrral a csúnya látványt!" (Prot, Rimanovi 760 ].). E korszakot a következő adatok jellemzik: 1. Az egyház minden polgári dologra és intézményre rányomta a maga bélyegét, minek beigazolására elég a dobsinai iparoscéhek nagyobbára e korszakban készült alapszabályaira hivatkoznom, melyek nagyobbrészt Lachanosarkos (Kraut und Fleisch) Mihály lelkész alesperes tollából folytak és az istenfólelemre, a templom szorgalmas látogatására és a vasárnap megünneplésére különös súlyt helyeznek. 1) 2. Az eljegyzést e korszakban is ép oly szentnek és felbonthatatlannak tekintették, mint a házasságot. Pl. Gotthárd János rozsnyói bíró hasonnevű fia eljegyezte magának nóh. Grünblath Gáspár hajadon leányát, Erzsébetet és a gyűrűváltás is megtörtént, midőn a leány egyszerre meggondolta magát és visszaküldte a jegyet. A dolog az esperessógi tanács elé került, mindkét fél ügyvédet vallott, kiknek közbenjöttével 1631 évi február 5-ik és 19-ik napjain Rozsnyón az ügyet tárgyalták, mely alkalommal hiába védekezett alperes Fabriczi György és a „szent korona" (esperesség) előtt, hogy „kiskorú lóvén, gyámja tudta nélkül adott házassági Ígérete semmis": a Zabeler Péter lőcsei superintendens könyvében 2) foglalt szabályok alapján ós mert alperesnő 12 éves korát immár betöltötte volt („holott a gyámság a fiúra nézve 14, a leányra nézve 12 éves korban megszűnik!") Ítéltetett: „annak okáért, hogy az szent házasságnak móltósága helyén maradjon, s az botránykozás ós állhatatlanság efféle dologban eltávoztassék, ilyen büntetés alá köteleznek (sic!) az leányzót: hogy hót esztendeig férjhez ne mehessen, mennyegzői lakodalmaktól, táncoktól ez hót esztendő alatt eltiltatik, az bíró uramat, feleségét ós fiát becsületes emberek által kövesse meg tizenötöd nap alatt, minden költséget is ő térítse meg az bíró uramnak. Az bíró uram fiát pedig kötelességétől fölszabadítjuk, hogy ez után szabad legyen *) Lásd a dobsinai városi levéltárban lévő céhszabályokat. ') Itt egy Zabeler Péter állal kiadott és ez idétt igen elterjedt egyházjogi mű értendő. 7
