Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - II. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. evang. egyház szervezkedése. A murányi fraternitás. 1578-1596

A gömöri ág. liitv. evang. esperesség története. 23 követelte tőle, hogy úgy a vallásosság mint az erkölcsiség tekintetében példányképűi szolgáljon a híveknek és könyörület nélkül megbüntette vagy kizárta kebeléből azt, ki vele ellenkezni mert, a szabályokat szó szerint meg nem tartotta vagy erkölcstelen életet ólt. A lelkészek képzettsége meghatározva nem volt; ha az ifjú valamely tanítónál néhány évet eltöltött, a latin nyelvet elsajátította és a bölcsészetben és hittanban is annyi jártasságot szerzett, hogy az akkori vitakedvelő korban valamely tárgyról egy-két óráig vitatkozni vagy egy beszédet kidolgozni és elmondani tudott, úntig elég volt arra, hogy felszenteltessék: de azért majdnem kivétel nélkül mind, és pedig rendszerint gazdag pártfogók pénzén, külföldi egyetemeken is képezte magát. így Jolsva városa költségén kereste fel Fabriczi György 1579-ben a wittenbergi egyetemet. A felszentelés is rendszerint a külföldi (wittenbergi, bregai) egyetemeken történt, jóllehet az itteni esperes a superintendens minden jogával élt ós valószínű, hogy a Rimanovi-féle 52. cikk a lelkészek felszentelésére is vonatkozott, amennyiben arról másutt tüzetes intézkedést nem találunk. A lelkészek fizetése a régi maradt. Miután e korban nem létezett nálunk város vagy helység, melyben két különböző egyházra akadnánk, a lutheránus lelkész mindenütt a régesrégi papitized élvezetében volt, melyért úgy mint jogelőde a róm. kath. plébános bizonyos mérsékelt évi bért, úgynevezett pactátát, fizetett az esztergomi érseknek ós annak üresedése esetében a kincstárnak. Itt egy igen nevezetes körülményt kell kiemelnem. Ha tudniillik a tized szedésénél nehézség merült fel, sz évi bér is az érseki kincstár kárára elmaradt; megtörtént íztán, hogy az ág. hitv. evang. lelkész ily nehézség esetébei tartózkodás nélkül az esztergomi érsekhez fordúlt segéhért, ki saját kárát elhárítandó rögtön intézkedett és az „ereinek prédikátort" a megtagadott vagy megcsonkított tized teljes birtokába helyezte. Szuhay István váci püspök ós esztergomi érseki helynök e részben még tovább ment és a fratemitás megkeresésére 1594 junius 11-én Esztergomban kelt levelében nemcsak igérte, hogy egész befolyása (tekintélye) felhasználásával és ha kell végrehajtás útján is visszaállítja a kislionti ág. hitv. evang. lelkészek számára az itt ott megtagadott lizedett, hanem fel is hívta a fraternítást, hogy az egyházi és papi jövedelmeket Írassa össze pontosan, nehogy valahol csorbát szenvedjenek vagy feledésbe menjenek, az ekkép összeírt jövedelmeket pedig követelje be és ha valaki ízetni vonakodnék, jelentse neki (a püspöknek) és ő kétszeresen véteti meg az illetőn. (Protocollum Rimanovianum 318, 322 1.) A tizeden kivül egye? egyházi szolgálatokért illetékeket