Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - IX. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség küzdelme 1711-1741.
A göraöri á*. hilv. evang. espercsség története. 135 gyűlés elé. — Az 1713 február 1-én kelt rendelet Keresztóly Ágost szász herceget és esztergomi érseket már az ev. egyházak megvizsgáltatására is fel jogosította, míg az 1714 április 28-án kiadott rendelet az 1681 és 1687 évi elég mostoha törvényeket már csak a béke kedveért (propter bonum pacis) vette alapúi és ahhoz még határozottan tiltotta, hogy az ev. iskolákban a grammaticánál magasabb tárgyakat is tanítsanak, ós hogy a nemes ember a környék számára is tartson ev. lelkészt illetőleg, hogy a házi isteni tisztelethez a szomszédokat is bocsássa. Az ev. egyházak articuláris helyeken is a róm. kath. papság felügyelete alá helyeztettek és minden a vallás körül felmerült panasz egy országgyűlésileg kiküldendő bizottsághoz utasíttatott. Míg Bécsből Európa egyes államaival folytonosan alkudoztak: megújult a török elleni háború, meiyben Szavojai Jenő — 1717-ben — Temesvárt, Pancsovát, Új palánkát és Nándorfehérvárt elfoglalta ós miután később Semendria, Orsóvá ós Mehádia is meuadta magát, a dicsőséges hadjáratot az 1718 julius 21-én kötött passarovici béke zárta be, mely a magyar koronára tetemes földterületet szállított vissza. Az 1718-ban kiütött spanyol (szárd ós siciliai) háború bevégzésével illetőleg miután a diplomatia egén feltornyosúlt fellegek elvonultak: megnyílt Pozsonyban 1722 junius 22-én az országgyűlés, mely a pragmatica sanctiot megerősítette, a kir. helytartó tanácsot ós a négy kerületi táblát felállította ós az elpusztított területek benépesítése, az ipar és kereskedés emelése, utak és csatornák építése végett célszerűen intézkedett. Ez alatt a diplomatia ege ismét beborúlt ós 1724-1727ig ugyancsak folyt Francia-Angol-Porosz- és Spanyolországgal (Gibraltar, Parma és Toscana miatt) az alkudozás és miután a külhatalmaktól egy kis időre már nem kellett tartani, Magyarországon az 1728 évi országgyűlésen az állandó megadóztatás behozatalával tettek próbát; de a rendek még ellenszegültek és a legközelebbi országgyűlésig követelt 3 1/a millió forintnyi adó a törvényekből kimaradt. 1729—1737-ig ismét folyt a diplomatiai harc, az angolok Franciaországnak, a spanyolok Ausztriának mondták fel a szövetséget és Parma, Piacenza ós egyéb olaszországi német hűbérek miatt ezúttal a német államok is beavatkoztak a bonyodalomba. A hadviselés újból megindult, új meg új szövetségek ós engedmények által félbe szakíttatott; a legkisebb ürügy elég volt arra, hogy a nagy nehezen helyre állított béke megzavartassék, a parmai herceg és III. Ágost lengyel király halála új zavarokat támasztott, így tartott ez Mária Terézia trónra léptéig a mikor bebizonyúlt, hogy a mindenfelől elfogadott ós biztosított pragmatica sanctiot Európa egy állama sem ismerte el.
