Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VIII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség II. Rákóczy Ferencz felkelése alatt új alapon megalakúl és virágzásnak indúl. 1703-1711-ig.

132 Mikulilc József. és a sokaságnak, mely mindkét nemzetiségből nagy számban egybegyűlt, rövid beszédet tartott, aztán megnézte a nagy templomot mely nagy és tágas, öt (abroszokkal bevont) oltárral, 5 kehelylyel, 13 köntössel ? mantile, 2 fehér papi köntössel, szép szószékkel, egy orgonával, egy kőből faragott keresztelő medencével, 4 óncsillárral, 2 fából és egy kőből készült karzattal, egy kápolnához hasonló tágas sekrestyével és jól elhelyezett padokkal volt felszerelve. — A német templomban 3 oltárt, 4 művésziesen festett szószéket, egy positivumot, 4 fából készült gyertyatartót, egy aranyozott helyhet (egyik Lányi Pál ajándéka volt), egy ezüst kalánt, 3 cinkannát, 8 aranynyal, selyemmel ékített köntöst ós 2 fehér papi köntöst találtak. Kivül harangház állott 3 haranggal (a 4-ik harang a templom fedele alatt volt). Majd az iskola egyes osztályait szemlélték meg és a megtartott vizsgán minden osztály oly szép előmenetelt tanúsított, hogy Missovitz N. tanító(praeceptoris)szorgalma dicséretre méltónak találtatott. Azután pedig kimondatott: hogy a lelkészek ezentúl is kötelesek lesznek a betegekért nyilvánosan fohászkodni, valahányszor ez iránt megkerestetnek (quotiescunque requisiti fuerint); hogy a nagy temetés, vasár- és ünnepnap kivételével, mindig délután menjen végbe; hogy közönséges temetéshez a tanító az ifjúságnak csak egy részét rendelje ki, de a nagy temetésről (mely két szónoklattal történik) egy nagyobb deák (majorennes) és egy tanító se maradjon el; hogy a magyar embert a magyar lelkész, a németet a német temesse; hogy a fiú az atyja, a leány az anyja nemzetiségét kövesse és a keresztelést is e szerint vagy a magyar vagy a német lelkész végezze; hogy a nő férje nemzetiségének felvételére ne kényszeríttessék és végül hogy a temetést mindig d. u. 1 órakor kell elvégezni. A tized egyes polgárok kezében volt, kik azonban megígérték, hogy a lelkészek rendelkezésére bocsátják mihelyt a jezsuiták elűzetnek (jesuitae exire inde cogerentur) és a helyzet jobbra fordul (Peceli 314—316 1.). Nem kevésbé érdekes az 1709 junius 12-én kötött egyesség, melyet Pelsőczy Márton nagysárosi lelkész a rozsnyói magyar és német nemzet közt a helyszinén a bártfai super intendens megbízása folytán létesített és melyet az esperesség is 1709 szeptember 25-én Köviben tartott gyűlésében megerősített. Ezen egyesség szerint. 1. mindkét (nemzetbeli) kántor mellé deákok alkalma-