Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VIII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség II. Rákóczy Ferencz felkelése alatt új alapon megalakúl és virágzásnak indúl. 1703-1711-ig.
130 Mikulilc József. A házasság felbontását következő esetekben engedték meg: 1. Runay szül. Kovácsi Borbála bejei lakos 12 héttel az esküvő után' mástól teherben találtatván és gyermekét megfojtván, halálra Ítéltetett. Jóllehet Gyöngyössy István gömöri alispán közbenjárására kegyelmet nyert, az elválásnak férje István alias Runay János kérelmére 1704 május 1-én Csetneken mégis hely adatott 1) (Szentkoreszti 243 1.). 2. Csertók Márton pádári lakos neje Fodor Katalin (Balogról) 7 hét múlva az esküvő után mástól teherben találtatván, házassága 1707 ápril 27-én Csetneken szintén felbontatott (Szentkereszti 339, 340 1.); 3. Vaszil Dorottya polomkai lakos Polák Mátyás nevű férjétől 10 éven át hűtlenűl elhagyatott; a hűtlen házastárs aztán Polomkán, Chisnón és Hosszúréten a szószékről kötelességére utasíttatott és miután 15 nap alatt sem jelent meg, az elválást 1709 november 5-én kimondották (Sexti Schmal. 17 1.). Megjegyzendő, hogy az esperesség úgy az eljegyzés mint a házasság felbontására vonatkozó Ítéleteit nem, mint a 17-ik században, a hazai törvényekre, hanem Carpzov, Brochmann, Balduin, Bachmann és más szerzők szabályaira alapította. A vasár- és ünnepnapi munkát ez idétt már nem tekintették oly bűnténynek így pl. 1707 április 27-én kimondatott, hogy a vasgyárakban vasár- és ünnepnapon is dolgozhatnak, de a fuvarozás be- és kifelé még tilos volt. (Szentkereszti 338 1.). Az ág. hitvallás tisztaságára e korszakban is nagy súlyt helyeztek. Midőn Kafalides Sámuel Rozsnyóra német lelkésznek hivatott meg és róla Pelsőczy Márton rozsnyói magyar lelkész azt állította, hogy mert Halléban tanult, a pietismusban tévelyeg, Bodovini András superintendens, Sexti András alesperes, Pixiades György jegyző, Csoklicz Jeremiás és Bahil Lőrincz lelkészek a gyanúsított hitjelöltet 1705 julius 8-án Csetneken Englmajer István rozsnyói főbíró és más német urak jelenlétében szigorú vizsgálat alá vonták, de midőn tiszta hitűnek találták, felszentelésével Pelsőczy Márton tiltakozása ellenére egy percig sem késtek (Szentkereszti 292—293 1.). Említésre méltó, hogy az 1706 április 21-én Csetneken tartott gyűlés (10 határozat) óta az egyházkelő nők avatása többé nem a templom küszöbénél, mint eddig, hanem az oltár előtt történt, de a becstelenek avatása ezentúl is az ajtófélben ment végbe (exceptis inhonestis, Szentkereszti 320 1.) *) Ezen ítélet Carpzov „egyházi jog" 2 könyv, XI. cím. 190. meghatározása alapján hozatott.
