Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

Mikulik Józsefről

IX. és a lelkész osztozott meg és a jog hatalma mindig az erősebb és gazdagabb osztály részén volt. Róla, nélküle rendelkeztek vérével és vagyonával." Lehetetlen nem érezni e szavakban a munkás nép egyszerű fiának jogos büszkeségét, aki nemeslevelét a veritékáztatta anyaföldben látja. Százados igazságtalanság után kötelességszerűen igazságot szolgáltat annak a néprétegnek, a melyről sem krónikások, sem költők nem szólnak, de a melynek munkája és odaadó tűrése nélkül nemzetünk elenyészett volna! A „Kisvárosi élet," általános sikere után Mikulik a régi magyar nemesi élet rajzának megírására gondolt, a melyhez megkezdte szokott buzgalmával az anyaggyűjtést. Nem tudni, hatott-e reá Báró Radvánszky Bélának hasonló kutatása. Radvánszky nagy művének adatgyűjteménye 1879-ben már megjelent s igy föltehetjük, hogy ez is újabb nyomozásra ösztökélte. Gömör, a Bebekek, Széchyek, Koháryak, Andrássyak fészke, a sok köznemesi kúria bizonyára rendkivúl gazdag anyaggal várta a kutatót. Szokása szerint részlettanulmányok közre bocsátásával kezdte, megirta az egyik Bebekné, Patócs> Zsófia életrajzát. Művéből két fejezetet félig-meddig kidolgozott, de ezzel párhuzamosan irni kezdte egy felsőmagyarországi iparos, Stempel István életrajzát a Magyar Történelmi Életrajzok számára. Egyik legmunkásabb tagja s éltető lelke volt a rozsnyói felolvasótársaságnak s már súlyos beteg volt, a midőn még egy dolgozatát felolvasták. Ez a munkáért élő-haló, a munkát éltető elemének tartó szellem mindenütt talált dolgozni valót, ahol csak megfordult. A jogi irodalmat sem hanyagolta el; dolgozatai a Jogtudományi Közlönyben és az Ügyvédek Lapjában jelentek meg; félig kész az arany bulláról tervezett dolgozata. Az Erdészefi Lapokban az erdőgazdaság történetéről s az új erdőtörvényről irt figyelemre méltó tanulmányokat. Látszólag elaprózta idejét és tehetségét, de csupán látszólag, mert e mellékösvények is kitűzött igazi nagy célja felé vezették. E sokat igérő, lázas munkában s eredményekben gazdag pálya 1886. januárjában hirtelen megszakadt. Újév táján ipánál, Bretz erdőmesternél, Jólészen időzött. Itt értesült róla, hogy gróf Andrássy Manó Betléren időzik. Kora reggel csikorgó hidegben szánon útra kelt, hogy a gróffal megbeszélje levéltári kutatásait