Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

Mikulik Józsefről

X. s további nyomozásokhoz módot keressen. A gróffal hosszabb ideig beszélgetett a szabad ég alatt, azután vissza ült a szánba s vissza hajtatott Jólészre. Ekkor hűlt meg s másnap már betegen tért haza Rozsnyóra. Tiz nap múlva, január 14-én meghalt tüdőgyulladásban, váratlanul és hirtelen. Sírba szállt vele sok remény, nemcsak a hű, önfeláldozóan ápoló hitvesé, hanem a magyar történettudományé is. Halála híre egész Rozsnyót gyászba borította. A város, amelynek szolgált, a melynek társadalmát gazdag szellemével táplálta, meghatva gyülekezett ravatala köré s búcsúzott attól, akit jelleméért, munkásságáért, szerénységéért mindenki őszintén becsült és szeretett. Dr. Markó Sándor, hivatali főnöke külön gyászjelentésben búcsúztatta el jeles, hű munkatársát. „Alapos tudományos képzettség, feddhetetlen jellem, csendes kitartó lelkiismeretes munkásság voltak a korán elköltözött jeles férfiú tulajdonai." Másik forrásunk szerint „mi polgártársai önzetlen jóbarátot, szerény művelt embert siratunk benne, kinek megnyerő modora humánus természete minden ismerőse előtt kivívta számára a tiszteletet és szeretetet." Január hó 16-án temették Markó Sándor házából. A gyászbeszédet maga Czékus István püspök mondta felette. Porsátora eldőlt, eltűnt a szemek elől s emlékén megkezdte lassú munkáját a feledés. A barátok köre lassan-lassan követte útján a jóbarátot; a rokonság is gyérült, újabb nemzedék támadt, — azonban igazi érdemei nem halványulhatnak el. Vajha ez igénytelen sorok ismét felújítanák nevét Gömör ez igazi, nagy tehetségű történetírójának s példája tettekre buzdítaná az utódokat! Vajha felébredne Dobsina városa s amit életében nem adhatott meg nagy fiának, — adná meg a rég nyugvó munkásnak, hogy ha megvan még a régi faház, a melyben napvilágot látott, jelölné meg, — de még szebb volna, ha —bár elkésve — kiadná Mikuliknak kéziratban maradt és már a forgalomból kifogyott műveit, elsősorban Dobsina történetét, — a melynek kéziratát, Dr. Szlávik Mátyás híradása szerint, a rozsnyói muzeum őrzi. Kovács Sándor.