Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)
A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség a lét és nem lét között. 1682-1703.
96 Alikulik József. is a császáriak kezébe került; Thökölyi 1685 december 4 én kiszabadúlt ugyan 1) és 1686 január elején Nagy-Váradról fegyverre is hívta régi bajtársait: de a tettek színhelyéről egyelőre leszorúlt. Apafi Mihály 1682 óta kéz alatt Lipóttal tartott, sőt 1686 junius 28-án oltalmi szerződésre is lépett vele és 1686 junius 21-ik napjától szeptember hó 2-ik napjáig tartott vívás után a magyar főváros Buda vára is, melyet Abdurahman védelmezett, bevétetett. A vallás ügyén ez alatt ezer meg ezer sebet ejtettek Bécsből. Thökölyi Imre ugyan visszaállította az elnyomott vallásszabadságot, de csak rövid időre és miután szerencsecsillaga letűnt, az evangélikusok üldözése is nagyobb dühhel mint valaha megindult. Az 1681 évi XXV. és XXVI. t.-c. nem maradt gyümölcstelen, de gyümölcse — keserű volt. A visszafoglalt vóghelyek megszűntek vallásszabadsággal bíró artikuláris helyek lenni ós az elkobzott jószágokon épen úgy, mint a kincstár bármely más uradalmában a „róm. kath. császár" tekintetett földesúrnak, ki a hivatkozott törvénycikkekre támaszkodva protestáns isteni tiszteletet vagy épen ev. lelkészt ily helyeken a világért sem tűrt volna meg. Thökölyi hitvese Zrinyi Ilona Munkács várába zárkózott, melyet Caprara 5 havi vívás után sem tudott bevenni. Utódát a gonosz lelkű Caraffát ezen makacs ellentállás és a folytonos közlekedés, mely a vár ós a bujdosók közt a szoros ostromzár dacára meg nem szakadt, igen felbőszítette. Ahhoz járult, hogy Nádasdynó — Thökölyi Mária — sógornéját Zrinyi Ilonát Munkácson meglátogatván, hire járt, hogy ezen nő visszatérve fivérének Kassán párthíveket szerezni igyekezett ós végül, hogy két elfogott markotányosnő — állítólag kivallotta, mikóp a munkácsi várőrsóg ,,egy közeli kilátásban lévő török-tatár segély lyel" biztatta Thökölyi hiveit. Caraffa erre mindenütt összeesküvést látott és pedig úgy a maga személye mint a császár ellen; nagyszerű felfedezését megírta Bécsbe, honnan kérelmére megengedték, hogy Eperjesen törvényt ülhessen, de utasították, hogy a magyar törvények értelmében ós lelkiösmeretes vizsgálat alapján hozzon ítéletet, azokat pedig ne bántsa, kik már a királytól bocsánatot nyertek. Caraffa 1687 február elején Eperjesre ért, a város kapuit elzáratta és az itólőszéket 2) megalakította. *) Említésre méltó, hogy Thökölyi a porta Bécs minden kérése dacára nem adta ki. 2) Ezen „eperjesi mészárszék" Caraffa Antal elnöklete alatt következő birákból alakúit: Wallis ezredesalelnök, Fischer Mihály kassai kamara igazgató, Pelsőczi György kir. ügyigazgató, Szentiványi László főfeladó, Megyeri Gábor Sárosmegyei jegyző, Harter Mihály és Medveczki Mátyás Eperjes városi tanácsosok, Juliani Péter és Friderici Péter eperjesi polgárok, Brahám Vilmos -danckai születésű eperjesi lakos, Görcz Márton az eperjesi őrség parancsnoka és Burghart Mátyás hadbíró.
