Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

A gömöri ág. hitv. evang. esperesség története 1520-1741 - VII. KORSZAK. A gömöri ág. hitv. ev. esperesség a lét és nem lét között. 1682-1703.

A gömöri. ág liitv. evatig. esperesség története. 95 augusztus 14-én Kassát 1) és szeptember 16-án Füleket, hol a következő napon átvette Ibrahim basa kezéből a fejedelem­ség jelképeit: a botot és süveget, de jóllehet a török szultán magyar királynak is nyilvánította, Bocskay ós Bethlen példá­jára csak a „Magyarország fejedelme" címét vette fel. Lipót hívei elrémültek. Elrémültek különösen akkor, mikor a bujdosók nemsokára Lőcsét, a bányavárosokat, Zólyom, Vóghles ós Likava várát is elfoglalták ós az öreg Petrőcy (Thökölyi nagybátyja) Sileziában Bielitz városát fosz­togatta; az 1683 január 13-án Kassán megnyílt országgyűlésen, melyen Lipót király biztosa, Hofman főtáborkari hadbíró is jelen volt, „Felsőmagyarország fejedelmének előterjesztései" olvastattak fel; Saponara Fülöp eredmény nélkül folytatta az alkudozást, mialatt a török 1683 január 3-án Lipótnak megüzente a háborút és a 13 megye ez évi május havában gyűlést tartott Tályán, hol a hadi szükségletekről történt gondoskodás 2) ós midőn végre a török Bécs városát ostro­molta és Thökölyinek az egész ország hódolni kezdett. De csakhamar megváltoztak a dolgok. A lengyel király (Sobieszki) felmentette Bécset 3). Párkány, Esztergom a császá­riak kezébe került és az 1684 január 12-ón kihirdetett közbocsánat 17 megyét, 12 várost ós 14 főurat térített a király iránti hűségre, ki hála fejében a pozsonyi kir. biz­tosság felállításával ujabb csorbát ejtett a magyar alkotmányon. A királytól vett felhívásra benyújtották sérelmeiket a megyék, kérve kérték, hogy mentessók fel az ország az idegen ha­daktól ós idegen tisztviselőktől, de üres biztatásnál egyebet nem nyertek. Az országot az idegen biztosság kormányozta és Bécsben már a kir. hitlevelet is „magyarázandónak" talál­ták, mit a nádor csak nagy nehezen volt képes elhárítani. Thökölyi Imre mindenkihez fordult közbenjárásért; majd egy nyilatkozatot bocsátott ki, melyben a magyar nemzet jogait fejtegette és a törvényhozói hatalmat bitorló idegen biztosság végzései ellen tiltakozott! Buda várát sikertelenül vívták Lipót hadai és Felső-Ma­gyarországon változó szerencsével folyt a harc, de később a császári fegyvereknek kedvezett a hadi szerencse, 1685-ben Érsekújvár, Eperjes és Tokaj a császáriak kezébe került» Thökölyi Nagy-Váradra szorúlt és Ibrahim szerdár parancsára elfogatván Eszékre, majd Nándorfehérvárra hurcoltatott; október 25-ón Kassa is megadta magát, majd Patak, Regécz és Ungvár is kaput tárt és végre Szolnok, Szarvas és Arad ') Itt első dolga volt a jezsuitákat kiűzni és a nem rég elfoglalt temp­lomokat az evangélikusoknak - még egyszer és utoljára — visszaadni. ') „Mert a békességhez jó reménysége" volt „6 nagyságának" (t i. a fejedelemnek)! Si vis pacem, para bellum. •) A lengyel segítség nélkül Bécs városa menthetetlenül elbukik, Thökölyi szerencse csillaga el nem tűnik. És mivel hálálta meg Ausztria a segít­séget? Azzal, hogy Lengyelország felosztásánál segédkezett!

Next

/
Thumbnails
Contents