Mikulik József: A Gömöri Ág. Hitv. Evang. Esperesség története 1520-1740. Pozsony 1917. (Magyar Protestáns Történelmi Emlékek 2.)

Mikulik Józsefről

VIII. az ember a hadnagynál kezdődik és hogy a történetíró első és főkötelessége: valamely hős emlékének tömjénezni és ha e hős történetesen szerecsen volt, azt fehérre mosni. A Tanitót, ki hivatását lelkiismeretesen betöltvén környezetének több embernyomra kihatőlag jótevője lett és ez által nemzetét a míveltségben előre vitte, sokan még most sem tartják méltónak arra, hogy neve a történet lapjain meg örökítessék, a katonát vagy udvaroncot azonban bebocsátják a történelem pantheonjába, tekintet nélkül arra: jó vagy rossz ügyet szolgált-e? és tekintet nélkül arra, hogy képességével a középszerűségig sem vitte. Dicséretére válik korunknak, hogy a történetírásnak a szent igazság kiderítését és megörökítését tűzvén főfeladat gyanánt, tárgyilagosságra törekszik és kutatásait inkább az ügyre, semmint a személyekre irányozza. A kezdet megtörtént, immár fontosságot tulajdonítunk az elvek harcának, az emberi foglalkozásoknak és az uralkodó nézeteknek, a közoktatás, az ipar és kereskedés, a tudomány és művészet, sőt még a köznép múltja is mindinkább érdekelni kezd és döntő körökben a „magyar nép" egyetemes történetének megírását vették tervbe. Én sem követtem azokat, kik most is páncélos ingbe öltözve valamely fejededelemért lándzsát szoktak törni; hanem a szoros értelemben vett népet választám tárgyamul és a mindennapi élet múltját, a köznép sorsát, foglalkozását, míveltségi állapotát kez

2 dém kutatni. Felkerestem biráit és figyelemmel kisértem az intézkedéseket, melyeket a maga megmaradása érdekében tett és a harcot, melyet jogaiért vívott. A nehézségek, melyekbe célom valósítása ütközött, nem riasztottak vissza, legfölebb arról győztek meg, hogy feladatom teljesítéséhez kevés egy emberi élet! „A népnek nincsenek bástyákra írt és gondosan megőrzött kiváltságlevelei. A nép fia nálunk 1848-ig úgyszólván az alkotmány és törvény védelmén kivül állott: írott történetünkben három alakban szerepel, t. i. midőn az ország terheit viseli és az uradalmak fundus instructusát gya.apítja; midőn elnyomóin megsebzett fenevad módjára bosszút áll és midőn a felébredt lelkiösméret a misera contribuens plebs terhein egyet-egyet könnyít! Még vallásos meggyőződését is századokon át a földesúr határozta meg; vele született emberi jogait a XVIII. században egy urbárium fukar kézzel mérte ki ; keze gyümölcsén a földesúr