Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VII. Fejezet

Némcthon virányaira, itt mérlegeié előre nem egyszer a csalfa hadi szerencsének eredményét, melyről hivé, hogy csillaga őt soha el nem hagyandja. S minő változás ! Gyorsabban, mint egy hajnali álomnak eltűnése söpörte őt el az Úr haragjának Ítélete. Emberi nagyság, földi dicsőség porba hullott. A reformáció hamvai fölött ülé diadalát." A szép leirás után áttér a gyűlés ismertetésére, melynek során kiemeli a szép istenitiszteletet, mely egyszerre három templomban tartatott. Az egyik helyen Fáber, a császár udvari papja szónokolt Ézsaiás próféta nyomán „a hasznavehetetlennek látszó eldobott rongyokról". Vagyis a G. A.-egylet jótékonyságának hatalma nem abban áll, hogy egy ember sokat adjon, hanem igen abban, hogy mindnyájan adjunk valamit. S hà egy-egy adomány oly csekélynek látszanék is magában, mint az eldobott útszéli rongy, milliók ajándéka naggyá teszi azt, mint a csepp viz a tengert, mint a kis patakok a dagadó folyamnak árjait. Mikor meg az ünnepi ajándékok átadására került a sor, azt mondja a jelentés : „A görlici gimnázium tanulóinak egylete latin beszéd kíséretében nyújtott át szép oltári edényeket, melyre Fricke elnök úr talpraesett latin beszéddel válaszolt, a boroszlói egyetem hallgatóit pedig, kik görög nyelven üdvözölték, lelkes görög válaszban buzdította a keresztyénség tanainak buzgó követésére, melynek gyökérszálai a pogány görög tudomány világába is belenyúlnak." Hognár Endre: Az ev. gyimintézet második Imszoniít-éve. 7