Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
VII. Fejezet
— 95 — A zsinathoz annak idején a napi lapok is hozzászóltak. Többek között a „Budapesti Hirlap" így irt róla, 1891 dec. 5-én: „Az egyházi életnek általános hanyatlása kihatott Magyarországra is, és attól a protestánsok sem maradtak menten. Valamennyi egyház pótolni iparkodik mulasztásait s visszanyerni befolyását az emberiségre. A papi elemet vagyontalansága akadályozza a modern pénzkereső világban szerepelni és befolyást gyakorolni, — a világi elem pedig hitbuzgóság nélkül való s keveset törődik az egyházzal s istenitisztelettel, kivéve, ha egyéni és politikai ambíciók némelyeket arra késztetnek, hogy protestáns autonom-testiiletekben szorgalmasan résztvegyenek." A magyarhoni e. e. e. gyámintézet viszonzásul, hogy a Q. Adolf-egylet oly fényesen képviseltette magát lőcsei Leopoldiánum-iinnepünkön képviselőkiil kiküldte a G. A.-egylet görlici főgyülésére Baltik püspököt és Támer Jánost, némedi lelkészt, azzal az utasítással, hogy Baltik püspök vigyen köszönetet, Támer pedig bajainkat ismertesse. Mindketten derekasan megfeleltek küldetésüknek. — Baltik püspök a következőket mondotta : „Mint a magyarhoni e. e. e. gyámintézet kiküldötte vagyok jelen. Az a megbízatásom, hogy ismételt köszönetet mondjak azon megtisztelő határozatért, melynél fogva Önök az elnökség által képviseltették magukat nálunk vallásszabadságunk jubiláris gyűlésén Lőcsén, amikor küldötteik majd az evangyéliom hatalmas szavával bátorításunkra szólottak, majd meg szeretetadományaikkal segítségünkre voltak. Azért is otthon áldottuk az Urat, a mi Istenünket, hogy Önöknek sziveit, mint a patakoknak folyását hozzánk hajtotta, itt pedig e szent helyen felemelem az én kezemet s hálatelt szívvel mondom : Az Úr áldjon meg benneteket Sionból ! Fáradságuk és munkájuk ne legyen hiábavaló rajtunk. Önök az Úr nevében írták fel szövetségüket szivünk tábláira, és az nem vész el. Egyházi állapotaink és szamaritánusi munkánkról nem akarok szólni. Közelről látták azt Önök küldöttei és jól megfigyelték nálunk az egyházi életet, annak fény- és árnyoldalaival, s ha szükségét látják, közleni fogják önökkel. Véleményeink, azt hiszem, egy tekintetben megegyeznek, hogy sok az aratni való gabona, de az arató kevés. Ott szedegetjük az egyes kalászokat a diaspora eddig elhanyagolt mezején, mire Önök figyelmét is szeretettel felhívjuk". Az elnök Baltik üdvözlő szavaira hosszabban felelt, 1 kiemelte különösen hogy „nemzetiségi és politikai kérdéseket sohasem szabad a vallási- és egyházi kérdésekkel összekeverni". — „Szép napok voltak azok, melyeket Önök körében töltöttünk." — „Mi nemcsak pénzt küldünk, küldjük magunkat és a mi lelkiismeretünket." — „Örömmel emlékszünk vissza azon szép napokra, melyeket az utóbbi hetekben Magyarországon töltöttünk." Másnap a gyámintézet második kiküldöttére — fájdalom — a korán elhunyt s költői lélekkel gazdagon megáldott, tehetséges jó Támerra, a tolnanémedi lelkészre került a sor, ki szép német beszéddel üdvözölte a német1 L. Gyámintézet IX. évf., 2. szám, 1892.