Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.
VII. Fejezet
— 88 — dani, hogy én nem vagyok keresztyén, mert protestáns vagyok : annak az embernek megtiltanám a beszédet, mert én sem vonom kétségbe a róm. kath. kereszténységet. — 2. Sajnálom, hogy Erdélyből nincsenek követek, mikor Erdély sincsen messzebb, mint ahonnan mi jöttünk. — 3. Könnyű volt 11. Leopoldnak a szabadelvüség útján haladni, mikor öt megelőzte egy II. József, még előbb 1789-ben a francia forradalom. — 4. Akik megkínozták a protestánsokat Pozsonyban, Eperjesen és az ország börtöneiben, hóhérnál is kegyetlenebb vadállatok voltak, akár hercegek, akár grófok, akár bárók, akár püspökök legyenek azok. — 5. Szegények vagyunk, mert annak idején elvették birtokainkat és róm. katholikusoknak adták. — 6. Akik a protestáns papokat nápolyi gályákra 50 piaszterért eladták egykor, pogánynál is pogányabbak voltak. — 7. A germán gyermek előszeretettel tanulja a magyar mártírok történetét, és az ránk, mint gyermekekre mindig mély benyomást tett. — 8. Németország és Magyarország úgy politikailag, mint egyházilag egymásra vannak utalva. — 9. Felemlíttetett és csudálkozással lett felemlítve, hogy a fehér asztalnál a lőcsei róm. kath. lelkész is jelen van. Az ellenkezőt találnám csudálatosnak, mikor Önök nem tesznek ellenséges kirohanást, hanem a szeretet legszebb munkáját végzik. Ugy az egyik, mint a másik, nagy ember. Dr. Fricke érti, hogyan kell az alvó érzelmeket történeti nagy események festésével felkelteni. Lelkesültségével, mint sebesen zúgó vizár, tudja magával ragadni hallgatóit. A históriai tudás és a történeti események megítélésében a pragmatikus ész nagy mestere. A történetileg szépet és nagyszerűt hallgatói szemeláttára építi fel. A borzalmast úgy tudja előadni, hogy a lesújtó gondolat nyomon kiséri a gonosz tettet. A jubiláris esztendőre esik a hazai ág. hitv. evangélikusok 1891 — 1894. évi zsinatának a megnyitása is. A reformátusok szinte akkorra hívták össze Budapestre zsinatjukat, hogy folytassák az 1881—82. évben Debreczenben megkezdett zsinat alkotásait. Mindkét zsinat 1891 december 5-én nyílott meg s tizenkét-tagu küldöttség által üdvözölte kölcsönösen egymást. Az ág. hitv. evang. zsinati küldöttség vezetője Péchy Tamás és Sárkány Sámuel, amazoké Bánffy Dezső báró és Szász Károly. A testvérszeretetet itt Szász, amott Péchy tolmácsolta. Egyúttal másnapra (december 6.) kölcsönösen meghívták egymást istenitiszteletre, mi meg is történt azáltal, hogy az ág. hitv. evangélikusok nevében a református istenitiszteleten 32 küldöttségi tag élén Karsay Sándor és Radó Kálmán megjelent, innen amoda hasonló számban mentek Bánffy Dezső báró és Papp Gábor vezetése alatt. Az evangélikusok zsinatát december 5-én báró Prónay Dezső egyetemes egyházi és iskolai felügyelő nyitotta meg. Gyönyörű szép megnyitó beszéde, melyben egyrészről az evangyéliomot dicsőíti, másrészről az evang. egyház törekvéseinek biztos kézzel megjelölte a helyes irányt, — nagy hatással volt a zsinati atyákra. 1 Itt a következőket idézzük e monumentális beszédből : 1 L. a magyarországi ág hitv. evang egyház 1891—94-iki országos zsinatának történetét. Irta Thébusz János. 69- 76. oldallapon.
