Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VII. Fejezet

— 85 — És Auguszta császárné hasonlóképen 1000 márkát adott. Ilyen szellem az, mely győzelemre vezet. Akkor gúnyolódhatik az ellenség, hogy nekünk nincsen birtokunkban a trieri palást. De nekünk nem is kell, mert a mienk maga a Krisztus. Ám gúnyolódjék, hogy a protestántizmus feloszlóban, Máté utolsó fejezetéhez jutottunk. Óh igen! de épen ott mondja az Úr: „És imé én tiveletek vagyok minden napon, e világ végezetéig. Ámen!" Egy ismeretlen kéz, mely titokban kiván maradni, nem régiben 1000 márkát küldött hozzám a G. A. egylet céljaira szabadrendelkezésemre. Jobban értékesíteni ez összeget alig tudnám, mintha leteszem mai nappal ajándékúl a gyámintézet oltárára azzal a kéréssel, hogy adassék ebből 500 márka a Leopoldiánumra, 250 az újtátrafüredi templomra. 250 a szepesbélai barlangligetnek templomépítésre. Egyébként áldja meg az Isten a magyarhoni e. e. e. gyámintézetet leggazdagabb áldásával a szegény gyülekezetek megvigasztalására." A közgyűlés ismétlődő helyesléseivel fogadta e szép beszédet. Mielőtt az elnöki jelentésre áttérnénk még, egy kedves epizód elmondásával tartozunk : Az ünnepi ajándékok felsorolásánál ugyanis a fiatal Pank jelentkezett, és 150 márkát személyesen átadott az elnökségnek a rozsnyói árvaház számára, a következő lendületes, szép beszéd kíséretében : „Csak kisszerű ajándékot hozok a kicsinyeknek kezeiből. A mi szép templomunkban, a lipcsei Szent Tamás-templomban összegyűlnek vasárnaponként külön gyermekistenitiszteletre, több mint 1000 fiú és lány. Öröm látni őket, annak is veszi az egész gyülekezet, mennyire sietnek saját ösztönükből, hogy épülhessenek Isten igéjén és éneket mondhassanak Isten dicsőségére. Vannak közöttük, az én csoportomban is voltak ilyenek, kik 2—3 év alatt sem mulasztanak el csak egyetlen egy vasárnapot sem. Különösen szép ünnep nekik a karácsony-ünnep, amikor 2000 gyermek összegyülekezik a karácsonyfa körül, melyen gyertyák égnek, és karácsonyi énekeket énekelnek, és végül ajándékban részesülnek. Már ezek a gyermekek is tudják, hogy nem minden gyermeknek van ilyen jó sorsa, és hogy szórványokban sok helyütt nincsen templom, sem iskola. Nagyobbrészt szegény gyermekek és mégis elhozzák az ő filléreiket, hogy ők is hozzájárulhassanak, hogy a szegényeken segítve legyen. Többek közt van nálunk egy testvér pár, egy fiú és egy leány, szegény szülők gyermekei, ezek kapnak szüleiktől hetenkint, egyik-egyik 5 fillért, mit évek óta félretesznek, mindegyik külön az ő perselyébe, és valahányszor karácsony ünnepe jő, elhozzák magukkal a perselyt, és mindig benne van az 52 fillér. Ilyen, és más úton gyűlt össze ez a 150 márka is, mit a gyermekek általam a rozsnyói árváknak testvéri csókkal küldenek. Az özvegyek és árvák gondviselő atyja, Isten áldja meg ezen kisszerű ajándékot is, s nevezett árvák hadd leljék fel benne az ő igazi atyjukat." E megható jelenet után, mit kitörő örömmel és hálás könyekkel fogadott a közgyűlés, Zelenka Pál elmondja a Leopoldiánum keletkezésének történetét, mit szives olvasóink már jól tudnak, s nagyméretű elnöki jelentésében a következőkre terjeszkedett ki : „A Leopoldiánum-alapítvány 1890 november