Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

VII. Fejezet

— 84 — közbenjárásával. Isten tartsa meg e kedves ismerős ismeretlent testben, lélekben épen, még sokáig ! ! ! Baltik püspöknek német beszédére dr. Pank szuperintendens következőleg válaszolt: „Nehéz nekem szólani ott, hol dr. Fricke, a G. A. egylet elnöke már előttem szót emelt. És mégis másrészről kényszerítve érzem magamat a szólásra, annak hatása alatt, mi e percben valómon átrezgett, hogy érzelmeimnek kifejezést adjak. Hivatalosan vagyok jelen, mint a lipcsei főegylet képviselője ; de jöttem úgy is, mint akinek hálás emlékezetében vau Békéscsaba, hol ezelőtt 6 esztendővel a magyarhoni e. e. e. gyámintézet 25 éves jubileumát együtt ünnepeltük ; jöttem azért is, mert kötelezve éreztem magamat az én evangélikus lelkiismeretemben, hogy Önökhöz jöjjek, hogy szorosabbra füzzük azt a köteléket, mely van a németországi és a magyarországi evangélikusok között, hogy még inkább bebizonyuljon és igazság maradjon : Egy az Úr és egy a hit. Habár evang. egyházunkban még mindig vannak különféle irányok, vélemények, pártalakulások, — ezek mégis egy és ugyanazon léleknek szintörései, melyek egy és ugyanazon békeivben egyesülnek. A politikai hármas-szövetség legyen kifejezője az egyházi hármas-szövetségnek is : magyarok, németek és szlávok között, kik az evangéliomot mindennél fölebb becsülik. Ezen evangéliomban minden egyes anyanyelv megleli a maga jogosultságát, amiről a költő azt mondja, hogy az anyanyelv és anyai hangnál nincs kedvesebb, nincs bizalmasabb. Az irás nem egy nyelvről, nem is egy hazáról beszél, hanem azt mondja : Egy az Úr, egy a hit. Kell, hogy az evangélikusok mindig védvárat és bástyafalat képezzenek a közös ellenség legyőzésére. Mikor a tanulók Bismarckot Kissingenben felkeresték óva intette őket a kettészakadástól : „itio in partes". Ez a figyelmeztetés szóljon mával az összes protestánsoknak, kik egy újabb tüzpróba előtt állunk, szemben azon fékevesztett támadásokkal, melyek a közös ellenség által ellenünk minden vonalon intéztetnek, hogy bizonyságot tegyünk afelől : gyümölcs vagyunk-e a fán ? avagy csak levél ? — erős törzsök ? avagy csak szúette fa ? — hogy elvesszünk a római vakhit bozótaiban, vagy a hitetlenség pusztáján ? vagy megmaradjunk egészséges szőlőveszőnek a szőlőtőn, ki a Krisztus. Láttam egy képet, melyen az ábrázolt szőlőhegyet háromféle veszély is fenyegette : egy róka, mely a szőlőfej után ravaszul leselkedett, — ez a katholicismus ; egy disznó, mely minden földet, még a legszentebbet is feltúrni akarta ; ez a feltűnő materiálizmus ; az alvó szőlőmivesek, — ilyen a legtöbb protestáns, kik nem gyanítják, hogy veszély fenyeget. Azért kiáltsuk minden protestáns ember fülébe oda : „Vigyázzatok ! Felkeljetek ! Ébredjen fel régi idők lelke. Igen ! Jövel igazságnak lelke, Szállj le ránk!" (Ezzel egy régi pünkösdi éneket idézett.) Be kell hozni az általános hadkötelezettséget az egyházban is, hogy kötelességét mindenki megtegye : férfiú és nő, ifjú és öreg, gazdag és szegény. Egyszer egy gyűjtő a G. A. egylet javára történetesen Vilmos császárt is felkereste a gyüjtőivvel, ki 1000 márkát irt alá, azzal a figyelmeztetéssel, hogy menjen egy lépcsővel feljebb, ott lakik az ő felesége, majd az is ád valamit.