Bognár Endre: A második huszonöt-év a Magyarhoni E. E. E. Gyámintézet történetéből. 1885-1910. Pápa 1910.

V. Fejezet

— 51 — Zábrák-jubileumon Sopronban az evang nőegylet nagynevű elnöke dr. Artner Jenőné úrasszony mondotta: „Az asszonyi ajándékon áldás szokott lenni, mert asszonyi szeretet gyűjti, asszonyi sziv adja". Mintegy kiegészítésül a föntebbiekhez: a nemes soproni evang. nőegylet már 1888-ban jubilálhatott volna, mert majdnem egyidős a gyámintézettel. Segélyezi is őt. Évente 20 koronát küld a gyámintézetre, 40 koronát a Leopoldiánumra. A gyámintézet 1886-ban Rozsnyón felvett jegyzőkönyvében a XVIII. pont alatt a bécsi főegyháztanács kezelése alatt levő Atzendorfer-ié\e segélyre Rókuszt ajánlotta. Rá egy évre a losonczi gyűlésen publikáltatott, hogy nevezett egyháztanács a gyámintézet ajánlatát figyelembe vette, egyúttal értesítette az Elnökséget, hogy ugyanabból az alapból Orsovának és „Erzsébetstadt"-nak is nyújtott segélyt. Az átiratot a közgyűlés „örvendetes" tudomásul vette. Azt hiszem azért járt el ilyképen, mert nem ismerte végrendelkező akaratát teljesen. Csak annyit tudott belőle, sok utánjárás után is, hogy 1887-ben az alapítványi tőke meghaladta a 32.000 forintot. — Gyurátz püspök uré e tekintetben a főérdem, hogy kipuhatolta : hol van az a testamentom letéve ? S mikor rájött, a nagymartom járásbíróságtól kivette hitelesített másolatban.

1 így tudtuk meg, hogy Atzendorfer János, petőfalvi lelkész 1853 szeptember 8-án kelt végrendeletében úgy intézkedett, hogy 18.000 forintnyi vagyonát a bécsi (Wien) ág. hitv. evang. konzisztórium őrizetére bizta s meghagyta, hogy annak kamataiból a végrendelet 2—12., továbbá 14. és 15. pontjaiban felsorolt testületeknek és személyeknek meghatározott összegű évi járadékot fizettessenek ki. Továbbá örökhagyó aként rendelkezett, hogy a végrendeletben megjelölt vagyonának kamataiból azon rész, mely a végrendelet 10., 11., 12., 14. és 15. pontjaiban megnevezett személyeknek hagyományozott életjáradékokra esik, azon személyek elhalálozása után felerészben Magyarországon, felerészben pedig Ausztriában oly ág. hitv. evang. egyházközségek segélyezésére fordíttassék, amelyek új, vagyis önálló egyházzá kívánnak alakulni s ezen segélyre rászorulnak. Mindezekre való tekintetből a gyámintézet Győrött tartott közgyűlésében úgy intézkedett, hogy jövőben eltér az eddigi gyakorlattól s az alapítvány kamatait nem forgácsolja szét, nem is szavazza meg a segélyt előre 3 évre, hanem az egész segélyösszeget, mit most három is kap, hogy annál tekintélyesebb legyen a segély, évről-évre egy-egy, anyásulásra törekvő egyházközségnek ítéli oda, tekintet nélkül az egyházkerületekre; s e határozat 1910-ben lép életbe. Mikor pedig a magyarhoni e. e. e. gyámintézet a bécsi főegyháztanácsot e határozatáról értesítette, az értesítésre 1908 január 4-én 5469. szám alatt a bécsi főegyháztanács azt felelte, hogy az Atzendorfer-féle segélyből általa 1906-ban Ipolyveczének megszavazott 200 korona segélynyújtás határideje folyó 1908. évvel lejár, miért is újabb ajánlat megtevésére hivja fel a 1 A végrendelet szövege az 1907. évi gyámintézeti jegyzőkönyvben szószerint olvasható. 2*